„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Tordai Rita: Amikor a császár nem a csatatéren hódít. Napóleon és a nők

TORDAI RITA

AMIKOR A CSÁSZÁR NEM A CSATATÉREN HÓDÍT. NAPÓLEON ÉS A NŐK

Nem kétséges, hogy Bonaparte Napóleon1 a 19. század európai, sőt világtörténelmének egyik legmeghatározóbb alakja volt. Nem véletlen tehát az sem, hogy alakját, személyiségét, cselekedeteit, életét számos feldolgozás vizsgálta már. Ebben az írásban azonban — immár nem először1 2 — egy igen sajátos, mondhatni női szempontból közelítem meg a franciák egykori császárának személyiségét; Napóleont, a férfit szeretném közelebb hozni a személyisége iránt érdeklődő olvasókhoz. Elöljáróban le kell szögezni: a témának komoly nemzetközi szak- irodalma van,3 elég André Castelot,4 Octave Aubry5 és Christopher Hibbert6 nevét említeni. így döntően az ő munkásságukra alapozva vázolom fel a témát.

Napóleon - a külső

Először is nézzük meg Napóleon7 külső adottságait. Korzikáról származott,8 talán ennek is köszönhető, hogy arcbőre napbarnított, olívaszínű, míg alkata fiatalon vézna, arca beesett volt. Idősödvén aztán haja megritkult, ő maga hasat eresztett, vonásai pedig megpuhultak, de szeme élénk, villanó maradt. Egész életében különös gondot fordított az ápoltságra, így például minden nap forró fürdőt vett és borotválkozott. A nőknek pedig túl sok gondjuk nem akadt a megélhetéssel, ha e magára oly sokat adó férfi közelébe (pontosabban ágyába) kerültek, legalábbis akkortól kezdve, hogy karrierje felfelé ívelt. Ugyanakkor e csalfa asszonykák férjurai adófelügyelőkké vagy bárókká nőtték ki magukat — feleségük „kapcsolatainak" köszönhetően. Némelyik asszony számára egyéb1 Bár írásom témája nem illeszkedik szorosan a győri csatához, amelynek a 200. évfordulója alkalmából rendezett konferencián hangzott el előadásként első verziója, de illik megemlíteni — a teljesség igénye nélkül — a franciák magyarországi jelenlétére vonatkozó alapvető szakirodalmat: Bay, 1941; VERESS D., 1987. Napóleon és Magyarország kapcsolatára nézve pedig: KOSÁRY, 1977; Hahner, 2005.

2 TORDAI, 2009.

3 Mivel döntően az ő feldolgozásaikra támaszkodom, ezért a könnyebb áttekinthetőség okán az alábbiakban nem hivatkozom rájuk, csak konkrét idézeteknél. Itt említem meg a téma egyik legkorábbi feldolgozását: MASSON, 1894.

4 Castelot, 1999.

5 Aubry, 1987.

6 Hibbert, 2002.

7 A Napóleon életével foglalkozó szakirodalomból csak néhány példát említenék, így pl. Feleki László többkötetes munkáját: FELEKI, 1976. A magyarra fordított külföldi szakirodalomból: Manfred, 1981, újabban pedig: TULARD, 1997. A magyar nyelvű Napóleon-irodalomra nézve lásd még: Hahner, 1997; Hahner, 2006.

8 A családra, különösen az Európa különféle trónjaira emelt rokonokra nézve: STACTON, 1975.

141