„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Soós Péter: „A legtökéletesebb lőfegyver" - a napóleoni korszak gyalogsági puskái
Soós Péter: „A legtökéletesebb lőfegyver" - a napóleoni korszak gyalogsági puskái gait, a gyártástól a felhasználásig eltelt időtől kezdve, a bánásmódon át, a környezetnek és magának a lőpornak a nedvességtartalmáig.9 A fenti tényezők ellenére a gyalogsági puskákhoz alkalmazott lőporok Eu- rópa-szerte — egy jól felfogott érdekből kifolyólag — nagyjából ugyanolyan hatásadatokat kellett, hogy produkáljanak: a lőpor gáztermelési képessége és égési sebessége nem lehetett olyan alacsony, hogy az a lövedéket ne repítse el a kívánt távolságra, és az a célban ne végezze a kívánt pusztító munkát, ugyanakkor nem lehetett olyan magas sem, hogy kárt tegyen a lövészben, vagy magában a lőfegyverben.10 11 A gyalogsági puskák esetében a lőpor felhasználásának a módjában is egyezést találhatunk, hiszen a papírtöltések alkalmazása szintén ilyen egységes jellemzőként értékelhető. A hajtóerőt szolgáltató lőpor, a lövedéknek használt ólomgolyó, és a fojtásnak szánt papír egybecsomagolása a napóleoni korszakra már jó 150 éves hagyománnyal rendelkezett.11 A papírtöltések készítési metódusa hadseregenként eltérő volt, így azok formája és mérete is különbözött (2. kép).12 A töltések lövedékeinek anyagában és formájában szintén egyezést találhatunk, hiszen az ólomgolyónál sem egyszerűbb, sem pedig olcsóbb megoldással nem tudtak előállni. A töltések tárolására szolgáló töltéstartók a lőfegyverek fontos kiegészítőit képezték. A vízhatlanná tett, festett bőrből készült, belül a töltések számára furatokkal ellátott fa betétet tartalmazó táskát a jobb csípő mögött, széles vállszíjon viselték, amely így a szurony hordására szolgáló szíjjal együtt igazán karakteres kinézetet kölcsönzött a korszak katonáinak. A töltéstartókban általában 40-60 darab töltést tároltak, és még legalább ugyanennyi lehetett a katonák hátbőröndjeiben is elmálházva.13 9 Ezért is nehéz napjainkban tudományosan megalapozott, egzakt eredményeket hozó lőkísérleteket elvégezni korabeli lőfegyverekkel. Az egyik ilyen úttörő vállalkozás a gráci Landesmuseum Joanneum kollégáinak munkája volt, amely során 15-17. századi fegyverekkel végeztek el összehasonlító lőpróbákat. Kalaus, é. n. 10 Műszaki nyelvre lefordítva ez annyit tesz, hogy a lőpor tömegének és munkavégző képességének, a lövedék tömegének, a lövedék által megtett útnak, a lövedék célban leadott energiájának, valamint a lőfegyver súlyának — ehhez kapcsolódóan a hátrarúgásának és a kezelhetőségének — egységes és egészséges arányban kellett állnia egymással. 11 A papírtöltések használata a harmincéves háborúban kezdett elterjedni, általános bevezetésükre a 17. század utolsó harmadában került sor. A brandenburgi-porosz hadseregben 1670-től, a franciáknál 1690-től, a császári haderőben a lovasságnál 1660-tól, a gyalogságnál pedig 1710-től álltak szolgálatban. THIERBACH, 1886. 88.; DOLLECZEK, 1896. 64. 12 Az előállításukat szintén szabvány alapján, általában hadszertárakban, raktárakban végezték, ahol 10 munkás 10 óra alatt körülbelül 5000 darab papírhüvelyt tudott elkészíteni, amelyet azután még meg kellett tölteni, és le is kellett zárni. POHLE, 2003. 78. 13 Egyes hadseregekben szintén a töltéstartókban nyertek elhelyezést a lőfegyverek használatához, tisztításához szükséges eszközök, tartalék alkatrészek, és a töltések gyártásához szükséges célszerszámok, nyersanyagok. POHLE, 2003. 68. 133
