„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Soós István: József nádor és a győri csata
Soós István: József nádor és a győri csata ítélete szerént nem alábbvalóságnak, vagy félénkségnek, hanem a Hadi mesterségben, Fegyver forgatásban és Hadi fényitékben való tellyes tapasztalatlanságnak, szokatlanságnak, és Fegyverbéli fogyatkozásnak" tulajdonította.55 A nádor a csatavesztésért önkritikusan nem csupán az inszurrekciós sereg többségének gyáva viselkedését, illetve megfutását hozta fel, hanem a francia haderő nagyságának rossz megítélését, a császári csapatok és a nemesi felkelő sereg késői felvonulását és hadállásokba szervezését, s nem utolsósorban a helytelen haditaktikát, tudniillik a Csanak környéki stratégiailag igen fontos dombok megszállását. Ami az előbbieket illeti: Nugent grófnak a határozatlanságát maga János főherceg is károsnak ítélte meg, és később egyetértett bátyjával az általa elkövetett hibák megítélésében.56 A csanaki magaslatok stratégiai jelentőségét Károly főhercegnek írott jelentésében is felemlítette: „Teljesen egyetértek veled, hogyha mi a Rába mellett a csanaki magaslatokat nem hagytuk volna el, talán nem jártunk volna olyan rosszul, én ezt mondtam azonnal, amikor még volt idő."57 János főhercegnek és vezérkarának, aki, illetve amely a csanaki magaslatokat a haditerv kidolgozásakor figyelmen kívül hagyta, mentségére szóljon, hogy az általuk használt, Lipszky János által készített térképen ezek a dombok nem voltak feltüntetve.58 A nádor viszont jól ismerte a környéket és a terepviszonyokat, talán mégis érdemes lett volna rá hallgatni. A nádornak élete végéig együtt kellett élnie a csatavesztés kudarcával, amely mázsás teherként nehezedett rá. Az udvar, élén a királlyal, valamint a birodalmi kormányzat, továbbá a magyar közvélemény is részben őt tette felelőssé a kudarcért, a parancsnoksága alatt állt inszurrekciós seregre pedig rásütötte gyávaság már-már letörölhetetlen bélyegét. A nádor szerencséjére, a napóleoni háborúk következő éveiben a nemesi felkelőket már nem szólították fegyverbe és így nem kellett egy újabb esetleges fiaskót elszenvednie. Forrás- és irodalomjegyzék 1. Kiadott források Gömöry 1894 GÖMÖRY Gusztáv: József főherczeg nádor fegyverbe szólítja a magyar nemesi felkelést 1809. április 27-én. Hadtörténelmi Közlemények, 7. (1894) 120-121. 55 A leiratot egykorú magyar fordításban közli: R. Kiss, 1909. 286-290. A fenti idézet: 287. Vö. erről még a nádornak Kisfaludy Sándor megfogalmazásában december 18-án a felkelőkhöz intézett búcsúszavait: R. Kiss, 1909.291. “ R. Kiss, 1909. 207. 57 JNIIV. 92. (1809. június 23.); R. KISS, 1909. 207. 58 R. KISS, 1909.171. 129
