„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Soós István: József nádor és a győri csata

Soós István: József nádor és a győri csata

A nádor már június 13-án este nem csak hibás elgondolásáért bírálta Nugentet, hanem határozatlanságáért is. Tehetetlenségét mutatva, negyedóránként váltogatta az álláspontját, ráadásul semmiféle intézkedést nem foganatosított. Sőt a vezérkari tárgyalás után a főtisztekkel nem készítette el a seregrészek felállásának a rendjét.34

Ilyen előzmények után virradt fel a győri (kismegyeri) ütközet napja. Június 14-én reggel a nádor üzent Nugentnek, majd újra sürgette őt a diszpozíciók iránt, de eredménytelenül. Amikor János főherceggel találkozott, ő sem tudott az intézkedések foganatosításáról. Csak reggel 9 órára készültek el a sereg rendezésével.35 Közben a franciák Csanaknál több csapatot vontak össze. A vezérkar egyes tagjai úgy vélték: meg kell támadni a csanaki állást, hogy kivessék őket állásaikból, de döntés hiányában erre végül nem került sor. A sereg rendszertelen táborozása és felállása láttán a nádor azonnal rendes állásokba kívánta vezényelni a csapattesteket, de Nugent ezt nem volt hajlandó teljesíteni, arra hivatkozva, hogy a fáradt katonákat élelmezni kell.36 Déli 12 órakor a franciák megindították a lovasságukat a fedezetlen győri állások balszárnya ellen, ahol éppenséggel a kiképzetlen inszurgensek voltak. Ennek ellenére Nugent javaslatára a vezérkar mégis úgy döntött, mintegy alábecsülve a támadók erejét (kb. 12 000 fő), hogy a közös hadsereg állásaiban várja be a támadást.37 A nádor ezzel szemben szilárdan kitartott azon álláspontja mellett, hogy a létszámfölényben lévő franciák „túlerejükkel a megkerülésre törekszenek s azért fordulnak a balszárny ellen [ahol a magyar felkelő sereg foglalt állást], mert az oldalról nincs fedezve, tehát addig kell visszavonulnia, amíg az ellenségnek megkerülési törekvése meghiúsul".38

A franciák felvonulását ugyanis az előzetes latolgatások szerint a Győrtől kb. öt km-re található, a síkot megszakító 200-300 méter magas dombsoron várták, a Marcal folyó és a nyugati dombok között. Északi vége a középső dombsorba benyúló csanaki szőlő volt. A nádor tehát itt, ahonnan minden irányból jól követhetők lettek volna a franciák hadmozdulatai, szerette volna az inszurgens sereget felállítani. Nugent viszont, attól tartva, hogy a franciák éjszaka támadnak, rábírta János főherceget, induljon el seregével Győr felé. A nádor ezzel szemben úgy vélte, hogy a francia sereg túlerőben volt, és egy megkerülő manőverre készülnek, és azért indítanak a balszárny ellen támadást, mivel azt nem fedezték. Tehát inkább vissza kell vonulni, amíg a franciák megkerülés szándéka meghiúsul. Ezt az álláspontját ismertette Nugenttel és János főherceggel, de Nugent nem volt hajlandó előzetes tervén változtatni. Jóllehet az inszurrekciós

34 Wertheimer, 1892.454.; Domanovszky, 1944.256.

35 JNIIII. (Tagebuch) 499.; DOMANOVSZKY, 1944. 257.

36 JNI III. (Tagebuch) 498. Vő. erről: WERTHEIMER, 1892. 448., 455-456.; R. KISS, 1909. 154.; VlSZOTA, 1909. 633.

3? JNI m. (Tagebuch) 499-500. Erről bővebben: R. KISS, 1909.145., 148., 151., 154.; VlSZOTA, 1909. 633- 634.; Domanovszky, 1944. 256-257.

38 Domanovszky, 1944.257. Vö. erről még: Wertheimer, 1892.453., 455.

123