„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Márfi Attila: Kultusz, emlékezet: a francia emlékmű Pécsett

Márfi Attila: Kultusz, emlékezet: a francia emlékmű Pécsett

let volt, akik számos neves francia és magyar közéleti személyiséget, politikust és művészt láttak vendégül. Elfogadtatva és népszerűsítve a francia nyelvet, az összetartozást, a magyar kulturális hagyományokat és nem utolsó sorban a küszöbönálló avatási ceremóniát. Ezért főként felolvasások, népszerűsítő előadások és fogadások zajlottak a Nemzeti Casino „francia részlegében".57 Első reprezentatív vendég Georger Blondel párizsi főiskolai földrajztudós volt, aki a francia kultúra és magyarországi hatásairól tartott előadást. Ezen az alapító, bemutatkozó rendezvényen a budapesti francia főkonzul, Vicomte Michel de Fontenay is részt vett.58 A Francia Kör avató ünnepségéről egyébként a népszerű párizsi, Victor Hugó által alapított napilap a L' Evenement is beszámolt.59 Ezt megelőzően már volt egy francia nyelvű előadás Victor de Bled, a párizsi Revue egyik szerkesztője részéről, amit a pécsi Barborini kisasszony vezetett. De ez a rendezvény inkább kötetlen beszélgetés volt.60 A Francia Kört bemutató, felavató ünnepség után többnyire estélyeken népszerűsítő egymásközti felolvasások és beszélgetések zajlottak a Nemzeti Casinoban. Egyik utolsó híradás a társulatról 1908 decemberére tehető. Ekkor Maurice Willmotte párizsi egyetemi tanár tartott felolvasást a francia irodalom reprezentánsairól a Pécsi Jótékony Nőegylet Mária utcai székházának kisebbik termében, természetesen francia nyelven.61

Az emlékmű létesítése

A már említett indokok és célok megfogalmazása után 1906-ban alakult meg az Emlékmű Bizottság Zsolnay Miklós elnökletével. Cserkúti Adolf városi levéltáros már említett kutatási beszámolója bevezető sorai ennek a program összefoglalóját is adja: „Emlékművet készülünk állítani a szerencsétlen francia hadfiaknak, kik a napóleoni hadjáratok idején a harci dicsőség lobogóit fél Európán át győzelmesen hordozták körül, mígnem Magyarország határait is átlépve, ragályos kórba estek és mint beteg hadifoglyok városunkba kerültek, s itt lelték messze hazájuktól örök nyugvóhelyüket. Az emlékmű létesítését meg kell előznie emlékük fölújításának, mert ma már alig több a semminél, amit a nagy közönség, melynek áldozatkészségére az emlékmű-bizottság szép tervének megvalósításánál bizonyára számit, a pécsi rög alatt porladó idegen katonákról tud. A vonatkozó események historikumának földerítésére elérkezett a legfőbb idő, anélkül, hogy e tekintetben valami lépés történt volna."62

A Francia Emlék létesítését az ekkor már tekintélyes Mecsek Egyesület, sőt mindkét törvényhatóság; a város és a vármegye vezetése is támogatta. Az

57 BML XIII. 13. II.

58 PN, 1908. február 29. 3-4.

59 PN, 1908. március 15. 7.

“ PN, 1908. február 13. 3.

61 PN, 1908. december 19.1

62 Cserkúti, 1906/a. 3.

101