„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Márfi Attila: Kultusz, emlékezet: a francia emlékmű Pécsett
Márfi Attila: Kultusz, emlékezet: a francia emlékmű Pécsett egy másfél méter mélységben, de ezek a kísérletezések sem hoztak eredményt.46 Újabb száz év elteltével ismét felvetődött a ma Mandulásnak nevezett közkedvelt kirándulóhely érintettsége, de egyelőre ugyanolyan hipotézis, mint a száz évvel ezelőtti feltételezés. Nem beszélve arról a „hírlapi kacsáról", amely szenzációként közölte a pécsiekkel, hogy a Mozsár utcában rábukkantak a francia katonák földi maradványaira. Később ugyanez a lap közölte, hogy a tudósítás egyetlen hibája, hogy nincs még egyelőre a városban ilyen nevű utca.47 Mindenesetre lázasan keresték hivatásos és önjelölt kutatók a napóleoni katonák sírjait a város peremén és a Mecsek déli lejtőin egyaránt. Ezzel párhuzamosan a Zsolnay gyárban is megindultak tervező és előkészítő munkák. Egyelőre még kevés a konkrétum, sok eredeti elképzelés szinte hetente változott, vagy halt el. Ezek közé tartozik az is, hogy még Zsolnay Vilmos48 is foglalkozott 1899 decemberében az emlékoszloppal, amit a leendő Párizsi Világkiállításra is elvitt volna, s onnan visszatérve állították volna fel az akkor már remélten megtalált tömegsír helyszínén. Az 1900. február 23-án bekövetkezett halálát követően fia, Zsolnay Miklós vette át a gyár vezetését, s pár évvel később a francia emlékoszlop ügye is újból előkerült. A Szobor Bizottság 1905 júniusában Zsolnay Miklós elnökletével, és a Kerámiagyár művészi és anyagi hátterével Előkészítő Bizottság alakult.49 Később többféle névalakban és változó összetételben találkozhatunk a Szobor Bizottsággal, de a Zsolnay Gyár háttere és Zsolnay Miklós vezető szerepe is mindvégig megmaradt. Ahogy fontos momentum az is, hogy mindkét törvényhatóság a város és a vármegye vezetése is képviseltette magát, de egyikük sem vállalt sem anyagi, sem pedig erkölcsi téren vezető szerepet. Ennek is tulajdonítható, hogy kevés levéltári alapdokumentum maradt fenn a létesítményről, s magáról a Szobor Bizottságról, az eredeti források pedig utólag elkallódtak a Kerámiagyár irattárában. A változó és gyakran cserélődő bizottsági tagok közül viszont az alábbiak tagsága mindvégig, azaz az 1908. május végi szobor átadásig megmaradt: Krasznay Mihály ügyvéd, Tausz Gyula bankár, Apáti Abt Sándor szobrász, Kiss József tanár, a Mecsek Egyesület titkára, Lenkei Lajos a Pécsi Napló főszerkesztője, Pilch Andor tervező iparművész, Szikorszky Tádé a Zsolnay család rokona, a gyár egyik 46 PN, 1900. február 28. 3. 47 PF, 1901. április 27. 3. 48 BML. XIII. 13. II. 2. The Genius of Zsolnay feliratú dosszié a Zsolnay-családról és a Kerámiagyár működéséről, kigyűjtött 19. sz. végi és 20. századra vonatkozó újságcikkek, tudósítások, (fénymásolatok és eredeti cikkek). 3. Zsolnay Vilmosról szóló, 20. század elején keletkezett újságtudósítások, ismertetések gyűjteménye (fénymásolatok). Kevéssel ez után a nagy keramikus 1900. február 23-án hunyt el. 49 PN, 1905. június 25. 8. 99
