„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)

Krisch András: Francia megszállás Magyarország szabad királyi városaiban 1809

Krisch András: Francia megszállás Magyarország szabad királyi városaiban, 1809

A határbiztosok jelentései nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a vármegyék megismerjék a francia hadsereg szokásait, mozgását. A jól kiépített rendszernek és sokszor a véletlennek, vagy kitartásuknak köszönhetően a térség minden jelentős eseményéről tudomással bírtak és ezeket továbbították. Tevékenységük ugyanakkor nem befolyásolhatta, és végképp nem akadályozhatta meg a franciák betörését az országba. Munkájuk során felhasználtak néhány, ma már megmosolyogtató eszközt is, például kémeik paraszti álruhát öltöttek, vagy jelentéseik egy részét azért írták magyarul, hogy az ellenség kezébe kerülve nehezebben lehessen azokat megérteni.4

A Sopron vármegyei biztosok külön figyelmet fordítottak egy május 15-i kismartoni incidensre. Ennek során kilenc fős francia huszár járőr érkezett a városba. Ok Colbert tábornok parancsát továbbították, amely szerint ha Ausztriából franciák erőszakos rekvirálási céllal érkeznek, akkor azokat le kell fogniuk, majd Bécsújhelyre kísérniük, ahol a számonkérésük nem fog elmaradni. A csapat a parancs végrehajtásáról a városi tanácstól igazolást kért, ennek elintézése viszont sokáig húzódott. A magisztrátus összeült ugyan tanácskozni, nem találták a városi pecsétet.5 Az Emmerich-féle krónika szerint viszont, mivel most nem a hercegi pénzek szétosztásáról volt szó, ezért a tanácsosoknak „tele volt a gatyájuk", nem mertek szavazni, szívesebben elbújtak volna otthon.6 A franciák balszerencséjére a városban országos vásárt tartottak, a nem túl barátságos tömeg pedig egyre csak gyűlt, míg a franciák jobbnak látták, ha sietve távoznak. Eközben azonban az egyik szélen vágtató elütött két helyi polgárt, mire a katonát a tömegből lerántották a lóról, kardját a kezéből kicsavarva, nyakára suhintottak. A francia súlyosan megsebesült, a következmények kiszámíthatatlanok voltak. A megrettent kismartoniak azonnal küldöttséget menesztettek Bécsújhelyre. Kismartonnak végül pénzbüntetést kellett fizetnie, míg a bűnösöket botütésre ítélték, amit a bécsújhelyi rendőrség hajtott végre.7

Május 20-a körül a franciák nemcsak Alsó-Ausztriából vonultak el, hanem Sopron megye nyugati részén felállított posztjaikat is felszámolták, és Bécs irányába távoztak — megkezdődött a felvonulás az aspern-esslingi csatához. Károly főherceg serege az osztrák főváros eleste után a Duna bal partján tartózkodott, míg a franciák a jobb parton. A biztosoknak már 21-én reggel pontos információik voltak az előző esti francia dunai átkelési kísérletről.8 Bár a csata május 22-én végül osztrák győzelemmel végződött, ráadásul a történelemben először sikerült a személyesen Napóleon által vezetett francia hadakat megver4 Krisch, 2005. 60.

5 GRUSZECKI, 1957.135-136.

6 JOVANOVIC, 1931. 30. Jovanovic még forrásul használhatta az azóta elveszett Emmerich-féle kismartoni krónikát.

7 MNL GyMSM SL Áll. Vál. i. 1. cs. Az esetet részletesen tárgyalja Jakob Wittman nagymartom jegyző krónikája is. A krónika francia megszállással kapcsolatos részeit közreadja: KRISCH, 2004. 205- 221.

8 Uo. 2. cs.

65