„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Ács Tibor: Az ifjú Széchenyi főhadnagy a nemesi insurrectio vezérkarában és a győri csatában (1809. április–november)
Széchenyi főhadnagy különböző megbízatásokat teljesít június 18. és 24 között Győr sikertelen felmentési kísérlete idején. Majd 1809. június 26-án, amikor József nádor a hevesen ágyúzott Pozsonyba ment János főherceghez tanácskozni, az ifjú Széchenyi is ott volt kíséretében. Másnap már Böőnél van, ahol az uralkodó megszemlélte a magyar nemesi felkelő csapatokat.81 Június végén és július elején nehéz napokat élt át a főszállásmesteri törzsben az egyre katasztro- fálisabbá váló hadi események miatt, amelyek a július 5-6-i vesztes wagrami csatához, majd a július 12-i fegyverszünethez vezettek. Ez előtt egy nappal az ifjú gróf Komáromból levelet írt szüleinek, melyben beszámol nekik, hogy Pozsonyban járt ismét és a várost éppen a király ottléte alatt több napig hevesen ágyúzták a franciák, a tüzérségi tűz június 28-ig tartott. Az uralkodó már 27-én kénytelen volt az egyre hevesebb tüzérségi tűz miatt eltávozni Pozsonyból. Ő jól van és bármi is történjék, a király és a haza iránti kötelességét híven, becsülettel teljesíti. A legnagyobb gondja most az, hogy egy olyan lova van, mellyel tűzben lehet lovagolni, és most jól futó, erős lovat kell beszereznie, mert vezérkari tiszti beosztását csak azzal képes ellátni.82 Az 1809. június 14-i vesztes csata után Széchenyi István és két bátyja sorsáról különböző mendemondák keringtek. Az idős gróf győri ügyei intézőjének, Hegedűs Józsefnek egyesek azt állították, hogy István francia fogságba került, Lajos bátyja pedig elesett. Gróf Széchenyi Ferenc még június 10-i levelében felszólította Hegedűst, hogy mindenben álljon a város körzetében szolgáló fiainak rendelkezésre, aki azonban harci események miatt ezt a levelet csak július 11-én kapta meg az ellenség által megszállt Győrben. Hegedűs rögtön válaszolt a grófnak, levelében Széchenyi fiúk életének alakulásáról, így számolt be: „Először ugyan a kis pisti Grófinak, azután pedig a Pál Grófinak is tsekély tehetségem szerint szolgálhattam, megvallom örvendetes vala nékem azon idő, melyben őket itten nálam szép szeretetben lenni láttam, de anyival nagyob let utób aggoskodásom és szomorúságom amidőn azon remélteién szerentsétlenség bennünket itten Győr vidékjen érvén, őket el kellett vesztenem, nagyobbitotta fájdalmamat, a midőn a kedves kis pistámat el fogattatottnak lenni, a Groff Lajost pedig Szabadhegy alatt ell esetnek lenni némelyek állították, és minek utána az Antal Lovászsza harmad napi bujdosása után vissza térvén Urat fel nem találta, az Oberts Leutenant Baro Ertli szorgalmatos kérdezősködésemre is sémi bizonyost felölle mondani nem tudott; a szerentsétlen esetet bizonyosnak lenni véltem, mind adig, méglen a Sigmond fiam (ki a Győri Nemes Felkelő Lovas Seregnél Hadnagy) Komárumbul most harmad napja bizonyossá nem tét, hogy mind a hárman életben vágynak és egésségessek."83 Ekkor tájt készülhetett a „Személyi lista a magyar felkelő hadsereg főszállásmesteri törzse törzs — és főtiszt urairól", amely nyolc törzstiszt, négy Ács Tibor: Az ifjú Széchenyi főhadnagy a nemesi insurrectio vezérkarában és a győri csatában 81 MNL OL SzCsL. I. k. 9. sz. II. cs. 39. sz. 32 fok; SZÉCHENYI, 1896.13-14. 82 Uo. 83 MNL OL SzCsL. I. k. 9. sz. II. cs. 39. sz. 43-44 fok; SZÉCHENYI, 1896.13-14. Viszota, 1943.85-86. 31
