„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)

Ács Tibor: Az ifjú Széchenyi főhadnagy a nemesi insurrectio vezérkarában és a győri csatában (1809. április–november)

A franciák június 14-én reggel véglegesítették csatatervüket. E szerint a balszárnyon felvonuló Lauriston-hadtestcsoport badeni német gyaloghadosztálya nem támad, csak leköti a győri sánctábor erőit. A 9. könnyűlovas hadosztály szintén csak lekötő, zavaró harctevékenységet hajt végre a szemben álló csapatok ellen. A középen összpontosított gyaloghadosztályok frontális támadásra készültek a Győrszabadhegy és a Kismegyer közti sávban. A legfontosabb feladat a jobb szárnyon összpontosított lovasságra hárult: ennek a lovastömegnek kellett átkarolni déli, majd északkeleti (Táplánypuszta-Nagyszentjános) irányban az osztrák-magyar csapatokat, hogy nekiszorítsák a Győr és Gönyű közötti Duna-szakasznak, és ott megadásra kényszerítsék.

Június 14-én reggel 7 órakor János főherceg törzskarával szemrevételezést hajtott végre, de mivel Nugent nem dolgozta ki a haditervet, még azt sem döntötték el, hogy támadjanak-e vagy védekezzenek? A rossz felderítés következtében, Nugent vezérkari főnök helyzetmegítélése az volt, hogy csak a franciák mintegy 12 000 fős elővéd erőivel állnak szemben. A csapatok harcrendbe állítása vontatottan, tervszerűtlenül ment végbe 8 és 10 óra között, a mintegy 4,5 kilométer hosszan húzódó enyhe ívű arcvonalon Győr délnyugati szélétől, a Kismegyertől délre lévő Pándzsa-ér és Viczay-árok összefolyásáig.

A francia erők öt támadóoszlopban történő felvonulása 9 óráig megtörtént, tüzérségük 10 órától megkezdte az ágyúzást. A francia csapatok jól látható mozdulatai ellenére János főherceg és vezérkari főnöke még mindig abban a téves elképzelésben volt, hogy a legfeljebb 20 000 főt felvonultatott ellenséggel szemben döntő erőfölényben vannak, és az állóvédelemmel minden támadást visszaverhetnek. A valóságban az erőviszonyok már az ellenség javára billentek. A 29 746 főt számláló 51 gyalogzászlóaljjal, a 10 412 főt számláló 78 lovasszázaddal és a 32 löveggel szemben, vagyis az egyesített hadsereg 40 148 fős létszámával szemben a 67 gyalogzászlóaljból (29 746 fő) és 76 lovasszázadból (12 051 fő) álló francia itáliai hadsereg összesen 53 865 fővel és 144 löveggel kezdte meg a csatát. Noha a cs. kir. hadvezetés észrevette a saját déli szárnyán a francia átkarolási szándékot, nem tett semmi ellenintézkedést, csak József nádor adott utasítást, hogy a sánctáborban védő Meskó-hadosztálytól a fenyegetett balszárny megerősítésére induljon el a vasi lovasezred 3. osztálya és a nógrádi lovasezred jászkun osztálya.

Széchenyi István nem vett részt közvetlenül a harcokban, hanem parancsnoka társaságában szemlélte végig egy ház tetejéről a csata drámaian alakuló minden lényeges mozzanatát. Szeme előtt, valószínű Értei báró, vezérkari alezredes szakszerű megjegyzéseivel, gyorsan peregtek az események: egész délelőtt csatárharc folyt, az első francia támadás 1 és 3 óra között zajlott le a Mecséry- hadosztály ellen, majd a harcrend közepe ellen is, de elakadt. A délután 3 és 4 óra között megindult második ellenséges támadás is kudarcba fulladt. A harmadik ellenséges támadás délután 4 órától indult meg az egyesített hadsereg harcrendjének közepe ellen, ám a döntő vereséghez a fordulat a harcrend déli (bal) szárnyán következett be.

Ács Tibor: Az ifjú Széchenyi főhadnagy a nemesi insurrectio vezérkarában és a győri csatában

25