„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Tari Lujza: „Jön a' Francz nagy lépésekkel". A Napóleon elleni nemesi felkelés zenei emlékei
Franciák Magyarországon, 1809 kásapénz-szedéskor ui. ezt énekelték.4 A néphagyományban szintén megőrződött történeti ének tágabb területi elterjedtségéről először a Székelyföldről Bartók Béla és Kodály Zoltán gyergyói és kászoni gyűjtései adnak hírt 1907-ből és 1912-ből.5 E változatok egyben arról is árulkodnak, hogy míg az ének dallama népzenénk régi stílusán belül az egyik legrégibb rétegbe, a diatonikus sirató stílusrétegbe tartozik, amelynek fordulatait a közösség ízlése csiszolta, verse egyéni alkotás, amelyet a közösség tiszteletben tartott, s a történelmi eseményre (?) és/vagy az alkotó személyére tekintettel (?) nem, vagy csak alig formált át. Általában jellemző ez a történelmi eseményekhez kapcsolódó, feltételezhetően, vagy bizonyíthatóan egy szerzőhöz köthető, de szájhagyományosan fenntartott énekeinkre, ide értve a kuruc kori költészet több darabját, kiemelten pl. a „Rákóczi kesergője" (Hallgassátok meg magyaron, amit beszélek)6 címmel ismert történeti énekünket. A napóleoni háborúk idejéből az 1809. június 14-i győri (kismegyeri) csatához kapcsolódóan aránylag bőven vannak zenei emlékeink. Az inszurrekciós, vagy inszurgens darabok bőségének oka nem az esemény különleges volta, főként pedig nem a franciák ellen felkelt magyar nemesi sereg dicsőséges győzelme Napóleon serege felett, hanem elsősorban az, hogy az e csatához kapcsolódóan keletkezett, a kortársak által énekelt dalokból viszonylag sokat lejegyeztek.7 így valamennyire bepillantást nyerhetünk a kor emberének, azon belül elsősorban magasabb társadalmi rétegeinek e daltermést képviselő darabjai ismeretébe. Köztudott, hogy az írástudók körében először éppen a 18-19. század fordulóján támadt igény a közszájon forgó dalok, hangszeres dallamok, azon belül az egyéni repertoár összeírására,8 s általában is megnőtt az érdeklődés az irodalom és a zene iránt. E szerencsés véletlennek köszönhető, hogy a napóleoni háborúkhoz kötődő és utána még évtizedek múlva is énekelt magyar daltermést lejegyezték, sőt többségüket csak egy-két évtizeddel az esemény után rögzítették. Az adatok számát növeli még az a körülmény, hogy a 18-19. század fordulóján hangsúlyozott szerepet kapott a hangszeres (verbunkos) zene, a számos háború folytán pedig hangszerkészletben és zenei stílusban egyaránt változóban, átalakulóban volt a katonazene. A daltermést helyesebb is lenne dallam4 A dallamot lásd Bartók lejegyzésében: MTA BTK ZTI BR 12 769-770. A szöveg a gyűjtő, Seemayer Vilmos leírása. Seemayer a vers végén megjegyezte, hogy az éneket Bihar megyében is énekelték. 5 Bartók gyűjtésében: Csíkjenőfalva 1907., MTA BTK ZTI BR 03145., Gyegyóújfalu 1907., BR 03146., Kodály gyűjtésében: Kászonújfalu 1912., MTA BTK ZTI BR 0142-143. 6 Kodály nagyszalontai gyűjtéséből hangzó formában lásd: Tari, 2002. CD I. 37. Kottában: KODÁLY- VARGYAS, 1952. 369.; SZALAY-RUDASNÉ BAJCSAY, 2001. 39-40. Egyéb hangzó változatok: www.zti.hu/online adatbázisok/publikált népzenei felvételek. 7 A korabeli kéziratos énekgyűjteményekben található inszurgens indulók és más költemények szövegösszefüggéseiről bővebben lásd: MEDGYESY S. NORBERT „Akkor jőhettz és örvendhettz, hogy In- surgeáltál!" A Napóleon elleni magyar nemesi felkelések indulói, énekei kéziratos gyűjteményekben (1790- 1825) című dolgozatát e kötet lapjain. 8 A tradíció és divat találkozásáról, a saját célú használatról kottás gyűjteményekkel kapcsolatban Lásd: TARI, 1998/a. 7-8. 246
