„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Ódor Imre: „Lóra nemes, fegyverre magyar!"Az inszurgensek próbatétele 1809-ben
Franciák Magyarországon, 1809 tudták ellensúlyozni. Jellemző, hogy mind a mai napig ez él a köztudatban és — sajnálatos módon — történelemkönyveink többségéből is ez köszön vissza. A győri csata hírhedtsége nem áll arányban jelentőségével, epizód jellegét már egyes, józanabb kortársai is felismerték. Következményei viszont jelentős hatással voltak az 1809. évi háború kimenetelére, mivel János főherceg seregével ahelyett, hogy Bécshez közelebb jutott volna, inkább eltávolodott attól, és a fősereget — a hadjárat sorsát eldöntő ütközetben (Wagram, 1809. július 5-6.) — nem tudta támogatni. A győri csatavesztés siettette Győr illetve Pozsony elestét, továbbá a Dunántúl jelentős részének francia megszállását vonta maga után. A nemesi sereg a fegyverszünet (júl. 19.) után is a táborban maradt. Ezt az időt használták fel, hogy a hevenyészett, harcértékben, szervezettségben és felszereltségben sok kívánnivalót hagyó nemesi lovasságot használható katonai erővé alakítsák át. Új tiszteket vezényeltek át a huszárezredektől, új fegyvereket, felszerelést kaptak, magyar nyelvű kiképzési és szolgálati szabályzatot jelentettek meg számukra, és mint a rendes sorkatonaságot, gyakorlatoztatták őket — beleillesztve mindezt a hadsereg egészét érintő reformokba. Közben folyamatos szemlék és parádék zajlottak, mint például Tatán, augusztus 25-én, amikor Lu- dovika Karolina királyné neve napján a nógrádi, a Bács megyei és a pozsonyi ezredet parádéztatták, s az ünnepség keretében adták át Meskó tábornoknak a Mária Terézia-rend középkeresztjét. (Ekkor kapott uralkodói dicséretet az ifjú Széchenyi gróf is, mint vezérkarhoz beosztott főhadnagy.) Közben eljött az ősz, s letelt a hat hónap, amelyet a felkelősereg a törvények szerint táborban tölteni volt köteles. November 1-jén életbe lépett volna a kincstári fizetési rend. Ezt azonban hosszú időre nem vállalta a hatalom, s a Székesfehérvár mellett megtartott szemlék után, ahol naponta más és más ezredek mutatták be megszerzett haditudományukat (legutoljára a Fejér megyei és székes- fehérvári önkéntes alakulat), lényegében véget ért a táborozás. A csapatok egymás után hazavonultak. Menjetek békességben! Szerencsét és Isten áldását! Szeretetem és tiszteletem kísérjen benneteket — írta József főherceg nádor december 18-i elbocsátó levelében. A nemesi inszurrekció intézménye a gyakorlatban ezzel a levéllel szűnt meg véglegesen. Az ünnepélyes feloszlatásra — megyénként — 1810 januárjában és februárjában került sor. A magyar dicsőség, a katonai erények újjászületésében bízók illúziója Győrnél egy csapásra szertefoszlott. A győri csatával tévesen azonosított inszurrekció ugyanakkor a magyar történelmi tudatban is kitörölhetetlen nyomot hagyott. A józanabb kortársak számára nyilvánvalóvá vált, hogy a rendi jellegű magyar nemesi felkelés az ország hatékony védelmére alkalmatlan és az is bebizonyosodott, hogy a nemesség tekintélyes részére már szegénysége miatt sem képes honvédelmi kötelezettségének megfelelni. A nemesi felkelés 18. századtól napirenden lévő korszerűsítése is végképp megfeneklett. A reformtervek (köztük József főhercegé is!) a nemzeti hadsereg megvalósulásától tartó Udvarnál, az állandósítására irányuló törekvések a rendeknél egyaránt elutasításra találtak. A 230
