„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Ódor Imre: „Lóra nemes, fegyverre magyar!"Az inszurgensek próbatétele 1809-ben
ODOR IMRE „LÓRA NEMES, FEGYVERRE MAGYAR!" AZ INSZURGENSEK PRÓBATÉTELE 1809-BEN A magyar nemesség személyes katonáskodási kötelezettsége egészen az állam- szervezés koráig nyúlik vissza. A nemesi felkelés (generális exercitus, insurrec- tio) első említése az 1222. évi Aranybullában és annak 1231. évi megújításában történik. Noha e törvények már az ország védelmére hadba hívható inszurgen- sek kötelezettségeinek szabályozásán túl — a későbbiekben gyakorlattá váló — helyettes-állításról és a szegény nemesek mentességéről is rendelkeztek, mégis a nemesség éppen hadkötelezettségére hivatkozva őrizte meg privilégiumait egészen 1848-ig. A nemesi felkelés — évszázados visszafejlődés után — a 18. századra hadsereg-szervezési szempontból fikcióvá vált. Egyetlen, ugyanakkor társadalmilag- politikailag lényeges funkciója maradt: indokolni a nemesség adó- és katonai szolgálat alóli mentességét. Az állandó hadsereg megteremtésével (1715:VIII. te.). Szekfű Gyula találó jellemzése szerint — a magyar nemesség megmentette a „véradó" látszatát és az adómentesség valóságát. A nemesi felkelés — úgy tűnt — Bécs számára végképp elveszítette jelentőségét. A francia háborúkat megelőzően csupán egyszer került sor hadba hívására, az osztrák örökösödési háború kezdetén, 1741-ben. A magyar nemesség ugyanakkor Európában szinte egyedülálló számaránya folytán nem csekély tartalékot jelenthetett a hadsereg számára. S valóban, 1741-ben már szembe is került az önálló magyar seregrészként történő alkalmazás rendi törekvése azzal az udvari elképzeléssel, amely az inszurrekciót a birodalmi ezredek kiegészítésére kívánta felhasználni. A viszonylag békés 18. században több mint fél évszázadig nem szólították hadba a nemeseket. így a nemesség élvezte a nyugalmát; adót nem fizetett, katonáskodnia nem kellett, sőt még a hagyományos évenkénti fegyvergyakorlatra sem kényszerült kiállni. A bécsi udvar sem erőltette az inszurrekció korszerűsítését. Történtek ugyan kísérletek az uralkodók (Mária Terézia és II. József) részéről, hogy a „haszontalan kötelezettséget", a nemesi privilégiumok zálogát képező „véradót" nemes csengésű aranyra, tényleges adóra változtassák, azonban e törekvések rendre meghiúsultak a kiváltságőrzés bűvkörében mozgó nemesség ellenállásán. A 18. század utolsó évtizedében a polgári forradalom nyomán kibontakozó európai francia hegemóniatörekvések, amelyeket Bonaparte Napóleon testesített meg és vitt átmenetileg diadalra, több mint két évtizeden át csaknem megszakítás nélküli háborúk színterévé tették Európát. Angliát, Skandináviát és a még török uralom alatt álló balkáni területeket kivéve, a föld 219
