„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Nagy-L. István: Inszurgensek a harcmezőn: a karakói ütközet
Franciák Magyarországon, 1809 Gosztonyi ezredeskapitány 9-én este Karakó mellől írt jelentést János főhercegnek, amelyben az aznapi harcokról számolt be. A vele szemben álló francia erőt 10 ezer főre becsülte, ezért a karakói híd őrizetét szerinte három gyalogoszászlóaljra, két lovasezredre és két lovasütegre kellene bízni, hogy meg lehessen akadályozni az erőszakos francia átkelést. Gosztonyi legalább ezrede másik két osztályát kérte a híd védelmére. János főherceg azonban ezeket az intézkedéseket nem látta szükségesnek, mivel Andrássy vezérőrnagy arra kapott csupán parancsot, hogy váltsa fel a pesti ezredeskapitányi osztályt a híd védelmében. A parancsnok azonban a főherceg utasítása szerint Gosztonyi maradt, mivel ő ismerte legalaposabban a kialakult helyzetet.31 Andrássy 10-én este a pestiek felváltására a veszprémi lovasezred főstrázsamesteri osztályát küldte a hídfőhöz a gradiskai határőrök mintegy kétszáz gyalogosa mellé. Komolyabb francia támadást ez az erő nem tudott volna elhárítani. János főherceg és Nugent ezredes alábecsülte a Karakó felől fenyegető veszélyt. Az események másik tengelyén 9-én Grouchy felderítői széles félkörben járták a vidéket és próbáltak ráakadni János főherceg főerejére. A csapatokat még nem találták meg, a hadsereg utóvédjét, Boxich ezredes 1. báni ezredét azonban felfedezték, amely Zalaegerszegről vonult keleti irányba. Grouchy felderítői több csapatrésszel találkoztak. Bizonyára észlelték Attems ezredes osztagát is. A beérkező információkból azonban Grouchy még nem tudott helyes következtetést levonni. A Marcal másik átkelőjénél, Vatnál is kialakult egy kisebb összecsapás. Col- bért 20. lovasvadász-ezrede az esti órákban érkezett a híd nyugati oldalánál fekvő Merse faluba, és még este francia felderítők jelentek meg a lerombolt hídnál, akikkel a somogyi lovasok kisebb tűzharcot vívtak.32 A június 9-i nap legfontosabb eseménye az volt, hogy este Colbert tábornok megpillantotta a tüskevári tábor tüzét. Ennek stratégiai vonatkozásait elemzését jelen kötetben elvégeztem, ehelyütt csupán közvetlen harcászati következményként Colbert csapatainak karakói átcsoportosítását jegyzem meg. János főherceg a 9-i eseményekből azt a tanulságot vonta le, hogy a franciák elvesztették hadseregének nyomát, a nagyarányú francia felderítés folytatódik, és másnap erőteljes francia támadás éri a karakói hidat, ezért egy figyelemreméltó tervet alkotott meg.33 Azt tervezte, hogy a gyenge őrség elveszti a hidat, majd az átkelőben lévő franciák ellen teljes hadseregével támadást indít, és a Marcalba szorítja a franciákat.34 Gosztonyi jelentése 10 ezer franciáról szólt, ami lehetett egy hadtest élcsapata, de akár egy hadsereg elővédje is. A valóságban Gosztonyi ellen mindössze alig négyezer francia és badeni katona vonult fel Sárvárnál, amelynek alig fele vett részt az ütközetben. Gosztonyi adata megtévesztette HL VI. 4. 1809 6/81. (régi jelzete: ÖStA KA AFA Italien. 1809-6-76 1/4) 32 ReiszT., 2009. 292. 33 ÖStA KA AFA Italien. 1809-6-63 3* Feldzug, 1809. 95. 206
