„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)

Nagy-L. István: „Igyekezzen ártani János Főhercegnek" Francia haditervek a magyarországi hadjárat idején

Franciák Magyarországon, 1809

hadsereg rendezésével töltött időn túl Pozsonyban, a franciáktól nem zavartan — Károly főherceg parancsának ellenére — időzött annyit, hogy lekéste a csatát. Mindazonáltal János főherceg hadseregét a wagrami csata előtt mindössze 12 000 katona alkotta, mivel a győri veszteségeken felül Komáromban is hagytak helyőrséget. Ez a létszám nem jelentett akkora erőt, hogy akár még a francia csapatok hátában megjelenve is jelentős változást okozhatott volna a csatában. Napóleonnak maradt bevetetlen tartaléka a csata végére is, amely bőven elegendő lett volna János támadásának elhárítására.

Az összképet azonban árnyalja néhány tényező. A franciák a hadjárat folyamán elszalasztották János főherceg seregének megsemmisítését. A Belső- Ausztriai Hadsereg jelentős veszteségek árán, de intakt haderő maradt, amely csak parancsnoka hibájából maradt távol a döntő csatától. A nemesi felkelő csapatokat nem sikerült szétzavarni, azokat József nádornak nagy nehézségek árán, de sikerült legalább működőképes haderő állapotába hozni. Meskó hadosztályának diverziója nem okozott ugyan a franciáknak jelentősebb kárt, de hosz- szabb távon komoly fenyegetést jelenthetett volna, ha Chasteler hajlandó lett volna együttműködni Meskóval, illetve Gyulay Ignáccal.

Napóleon két hibát is elkövetett. Az egyik, hogy túlságosan ragaszkodott ahhoz, hogy Komáromnál nincs híd a Dunán, a másik, hogy nem gondolt Károly főherceg beavatkozására. A kettő együttesen vezetett ahhoz, hogy János főherceg végül csak saját hibájából maradt le a wagrami csatáról.

184