„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Nagy-L. István: „Igyekezzen ártani János Főhercegnek" Francia haditervek a magyarországi hadjárat idején
Franciák Magyarországon, 1809 A tábornok kihallgatásáról Eugène még egy információt közölt Napóleonnal: Marziani szerint kár volt felvenni a harcot Győrnél. Eugène teljesen tisztában volt azzal, hogy nem ő kényszerítette rá a harcot Jánosra, hanem a főherceg tudatosan vállalta az összecsapást. Sem Eugène, de még Napóleon sem próbálta megfejteni a császári-királyi hadvezetés, elsősorban Károly főherceg terveit. Napóleon nyilván nem tudott konkrétumot arról, hogy Károly Aspern után hetekig gondolkodott, hogy ő kel át a Dunán, és megtámadja Napóleont. Május utolsó és június első hete a tervek kovácsolásával telt el. Meghaladja munkám kereteit ezek ismertetése, annyit azonban mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy Károly terveiben fontos szerep hárult volna János csapataira. Ezért az of- fenzíva gondolatának elhagyásában komoly szerepet játszott, hogy János serege a remélt 40 000-es nagyságrend helyett ennek csak a felét tudta kiállítani. A győri csata kapcsán nem gondolkodtak el — legalábbis a levelezésükben nem írtak róla —, hogy vajon miért vállalta az ellenség Győr mellett a harcot. A valóságban egy téves helyzetelemzés vezetett a csatához, de távlatilag Eugène hadseregének veresége egy offenzíva bevezetését jelenthette. Napóleon bizonyosan kielemezte a helyzetet, mert rendkívül előrelátó módon már korábban intézkedett a Győr ostromához szükséges nehéztüzérség és lőszer útnak indításáról, illetve az összeköttetés erősítésének céljából Davout hadtestéből Gudin hadosztályát útnak indította Győr felé azzal a megkötéssel, hogy nem lépheti át a Rábát. Eugène már a győri csatát követő napon hidat veretett a Rábán, ami megelégedéssel töltötte el Napóleont. A másik fontos és előrelátó intézkedés volt Napóleontól, hogy egy újabb könnyűlovas-alakulatot, Marulaz hadosztálynyi erejű dandárát is Magyarországra küldte. Ezzel az intézkedéssel a Németországi Hadsereg minden bevethető könnyűlovas-magasabbegysége Magyarországon harcolt. Egyetlen, korábban kikülönített dandár maradt a Bécstől nyugatra lévő Duna-szakasz megfigyelésére.74 A győri csatát követő időszak a franciák szempontjából nem minden szempontból tekinthető sikeresnek. Meskó vezérőrnagy hadosztálya ki tudott bújni a bekerítésből, és déli irányba vissza tudott vonulni.75 Napóleonnak nem volt jó véleménye a nemesi felkelésről, de a hadosztályt alkotó 5200 felkelő nagyon komoly kellemetlenséget tudott okozni a francia hadseregnek, mivel éppen az itáliai összeköttetési vonalán haladt keresztül. Meskó tábornok, aki tettéért a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét nyerte el, kiválóan, igazi könnyűlo- vas-parancsnokként vezette a hadosztályt. A visszavonulás során sok hadifoglyot kiszabadított, sikeresen támadta a francia utánpótlást szállító oszlopokat. Az üldöző Marulaz-dandár nem tudta megzavarni a menetet. Meskó hadművelete a Győr körüli eseményekre nem tudott hatást gyakorolni. A franciák megszállták Győr erődön kívüli részeit, és hol nagyobb, hol 74 Ez volt Montbrun másik dandára Pajol tábornok alatt. PAJOL, 1874. 365-366. 75 Bodnár, 1897.95-100. 182
