„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)

Ács Tibor: Az ifjú Széchenyi főhadnagy a nemesi insurrectio vezérkarában és a győri csatában (1809. április–november)

Franciák Magyarországon, 1809

francia csapatokat, Krakkónál a VII. hadtest is támadott, János főherceg déli hadserege 11-én tört be az Olasz Királyságba.

A támadás napján I. Ferenc magyar király utasította József nádort, hogy hívja hadba a magyar nemesi felkelést. A nádor azonnal elrendelte az igen gyakorlatlan, hiányos ruházattal, fegyverzettel ellátott nemesi felkelő csapatok második mustráját. Ekkor tájt értesült a Széchenyi család a két ifjú gróf kinevezéséről, akik jól felszerelve, már főhadnagyi egyenruhában készültek bevonulni a nemesi felkelés vezérkarához. Széchenyi István mielőtt első esetben elhagyta volna hosszabb időre a családi otthont, 1809. április 11-én, Nagycenken írt, bölcs életfilozófiát sugárzó búcsúlevélben köszönte meg szülei sok jótéteményét és megfogadta: „Tettekkel akarom hálámat bebizonyítani. Igyekezni fogok minden módon szüleimnek örömet szerezni és mindent elkerülni, amivel őket megszomo- ríthatnám. Boldogságom mértékét az ő megelégedettségük fogja megszabni. Az állásnak, amelynek életemet szentelem, becsületére kívánok válni. Mindenem, ami van vérem és életem, királyomé és hazámé. Csak az a tudat, hogy mindig becsületesen és tisztességesen járok el, maradjon nekem. Amit szüleimtől tanultam, azt tisztelni és követni fogom. Erényesen cselekedni — legyen jelszavam."14

Az ifjú főhadnagy szüleinek ígéretet tett arra, hogy hű marad a családban tanult elveihez, és becsülettel teljesíteni fogja a családja, hazája és a királya iránti katonai kötelességeit. Magabiztosság és bölcsesség olvasható ki a 17 és féléves ifjú soraiból. Ám nem kellett sok idő, amikor az élet, a katonáskodás és a háború nem egy vonatkozásban módosította Széchenyi István gondolkodásmódját. Az még nem derült ki pontosan, hogy mikor és hol jelentkezett a két ifjú főhadnagy szolgálattételre az 1809. február 20-án felállított és szervezetében március 7-én jóváhagyott magyar nemesi felkelő hadsereg vezérkaránál.15 Az viszont ismert, hogy az ifjú Széchenyi főhadnagy leendő parancsnoka, a török és francia háborúkban az erődítések és sáncrendszerek építésében, védelmében és ostromában kitűnt, bécsi mérnökakadémiát végzet, 55 éves báró Franz Értei vezérkari alezredes, 1809. április 3-ától tartózkodott Győrben, azzal a megbízatással, hogy a helyszínen mérje fel a város megerősítésének és a sánctábor megépítésének lehetőségeit, s készítse el terveit.16 Ezek a műszaki munkálatok sürgőssé váltak, mivel Napóleon 1809. április 16. és 23. között a cs. kir. főerőket megverte és visszavonulásra kényszerítette Bécs irányába, a Morvamezőig. A vereség hírére János főherceg is megállította győzelmeket arató hadseregének előnyomulását.

14 MNL OL SzCsL. I. k. 9. sz. II. cs. 39. sz. 14-15. föl.; SZÉCHENYI, 1896.3-4.

w HL VI. 4.1809:2/2., 2/4., 3/4.

16 HL VI. 4. 1809:4/1.; Franz Értei báró, 1754-ben született a sziléziai Ober-Krelában, apja földbirtokos, majd hivatalnok. 1767. október 26-tól a bécsi mérnökakadémia fizetőnövendéke, 1776. szeptember 1-jétől mérnökkari kadét. Tisztként kitűnt az 1788. évi török hadjáratban, majd 1797. és 1799. hadjáratban, 1791-ben mérnökkari másodszázados, 1799-ben mérnökkari őrnagy, 1805-ben alezredes. Lásd: Gatti, 1901. 235.

14