„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)

Makai Ágnes–Szoleczky Emese: Ércbe vert emlék. Napóleonhoz fűződő érmek a magyar Hadtörténeti Múzeum Numizmatikai Gyűjteményében

augusztus 8-án kelt végzésével megszüntette, de már 1795. október 25-én a direktórium, mint Institut National-t helyreállította. Folytatásképpen Napóleon 1803-ban átszerveztette a L' Institute nationale-t, az intézmény az egyes, már korábban létező akadémiák feladatkörét vette át.18 Négy nagyobb részlegének megjelölése is az akadémiai elnevezéseket követte. Ezek egyikének, a Történelmi és régi irodalmi osztálynak a feladatkörébe tartozott többek között — minden bizonnyal akadémiai hagyományként is — az érmek tervezése, megjelenítése, az ide besorolt L'Institution des Inscriptions et Médaillés — Feliratok és érmek bizottsága — tevékenysége révén.19 Ez a bizottság 1806. július 26-ától kezdte meg a működését — első ülését július 29-én tartották —, amely megszakítás nélkül folytatódott 1814. február 18-ig, gyakorlatilag Napóleon bukásáig.20 Fura érdekesség, hogy ez az akadémiai bizottság hosszú éveken át dolgozott egy napóleoni „histoire métallique", hivatalos éremtörténet megalkotásán, amelyet végül összességében nem valósítottak meg, csak tervek formájában maradt fenn.21

Mindennek magyarázata lehet, hogy az akadémiai éremtervezési tevékenységnek igen korán egyre nagyobb jelentőségre és befolyásra szert tevő riválisa támadt: a — mondhatjuk, szinte önmagában is intézményként működő — Dominique Vivant Denon báró (1747-1822) személyében. A tudós Denon rendkívül kiterjedt történeti, művészettörténeti, régészeti ismereteihez hosszas gyűjtői tevékenysége révén tárgyi anyagismeret, továbbá rajztudás és íráskészség társult. Napóleon egyiptomi expedíciójában is részt vett, amelyről nagysikerű, több nyelven megjelentetett könyvet írt.22 A polihisztor tevékenysége felkeltette Napóleon érdeklődését, s nem csekély hatást gyakorolt rá. Mivel a Direktórium amúgy is azt tervezte, hogy a múzeumok vezetését egy kézben összpontosítja, a választás 1802-ben Denonra esett. Sőt, Napóleon döntése értelmében még további intézmények — köztük a Grafikai és Rézmetszet Kabinet, a Császári Könyvtár és az éremverde, a La Monnée des Médaillés — vezetését is Denonra bízták.23 Ez utóbbi különösen kedvére való, új kihívást jelentett számára, hiszen meggyőződése volt, hogy a dicsőség megörökítésének művészi eszközei — festmény, szobor stb. — közül egyedül az érmek alkalmasak arra, hogy szinte az idők végezetéig fennmaradjanak.24 Mindezzel Napóleon is messzemenően egyetértett, így Denon a legteljesebb támogatottságban részesült. A „külön" éremverde költségeit Napóleon a saját civillistájából — a maga, családja és udMakai Ágnes-Szoleczky Emese: Ércbe vert emlék

18 Beck, 1989.1. köt. 821-822.

>9 Babelon, 1912. VI.

20 Uo. XIII.

21 Vö.: Zeitz-Zeitz, 2003. 23-24., 30. A terveket reprezentatív formában, tudományosan feldolgozva 1912-ben publikálta Jean Babelon. Lásd: Babelon, 1912.

22 Babelon, 1912. XVI.; Denon, 1803. (Hadtörténeti Múzeum Könyvgyűjtemény, 38. 399 sz. A Lu- dovika Akadémia könyvtárából. Kreutzer Andrea szíves közlése.)

23 Zeitz-Zeitz, 2003.15-16.

24 Uo., 2003.16., 18., Babelon, 1912. XVI.

107