Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)

Glosszárium

ugrásszerűen megnövekedett. A szabadhajdú státusza ráadásul nem is csupán a sajátos magyar (kelet-közép-európai) viszonyok között értelmezhető. A német nyelvű iratokban feltűnő Freibeuter szó is hasonló helyzetű katonákra utal, történetírásunkban gyakran őket is szabadhajdúknak fordítják, de éppen a kifejezés sajátos csengése miatt ez félreértésre adhat okot. A fogalom valójában egész Európában ismert és elterjedt volt. A 16. századi németalföldi harcokban is feltűntek az úgynevezett vrijbueterek, akik a magasabb zsold fizetésétől kecsegtetve gyakran cserélgették gazdáikat, és zsákmány-, valamint fogolyszerzés reményében mélyen az ellenséges területekre portyáztak. A hol az Egyesült Tartományok, hol a Spanyol Királyság szolgálatába szegődött ilyen típusú hadra fogható elemekről nem feltételezhetjük, hogy ők szintén hajdúk {szabadhajdúk) lettek volna. Esetünkben arról lehet szó, hogy a német nyelvterületen használt kifejezést alkalmazták a Magyar Királyság viszonyai között mind a zsoldba éppen nem szegődött kun származású hajdúkra, mind pedig a hajdú módon felfegyverzett és harcoló egyéb prédáló, fosztogató félvilági személyekre is.

Hauptleute vagy Haupt: nem egy konkrét tisztségnévhez tartozott, hanem a szót gyűjtőfogalomként használták a korban. A különböző tisztségviselők közül a legfőbbet, az elsőt jelölhették ezzel a kifejezéssel. A Elardeggel kapcsolatban feltárt iratokból az derül ki, hogy mind az Oúrárokat, mind az Obristleutnantc/kax., mind a OberhauptmannoVax., mind a Hauptmannokat, mind pedig a magyar főhadnagyokat, hadnagyokat és gyalogos vajdákat nevezték így, valamint stábjuk tagjainak együttes megnevezésére is alkalmazhatták a szót a korszakban.

Hauptmann: az Obristhoz hasonlóan ez a szó is igen átfogó jelentéstartalommal bírt a korszakban. Feladata nem csupán katonai, hanem más adminisztratív ügyekre is kiterjedt. Ennek megfelelően mind a gyalogság, mind egyes lovas csapatok esetében „főember”, a „zászló vezetője”, valamint „parancsnok” értelemben egyaránt használták a tisztségnevet. A nyugat-európai hadszervezetben létezett szinonimája mind a zászlói Fähnlein, mind a Hauptmann szavaknak: a kapitány {capitano vagy capitainé) és kompánia {compagniewagy cornetté).

Hóhér (,Scharfrichter): a regiment ítéletvégrehajtója. A tisztség viselője a Profoß stábjához tartozott.

Hóstat: lásd a zsellér címszó alatt.

Huszár, a Magyar Királyság mezei hadában délszláv eredetű lovasok, huszárok is szolgáltak. Szervezeti felépítésük lényegében megegyezett a magyar lovagokéval, azaz ugyanúgy szerekbe és hadnagyságokba szervezték őket. A 16. században — elsősorban a német nyelvű forrásokban — gyakran feltűnő huszár lovas vagy egyszerűen huszár kifejezés alatt már egyértelműen magyar etnikumú katonákat értettek. Ebben az esetben az adott szert huszár módra szerelték fel. Ez azt jelentette, hogy a katonái a vezetéklovaikon maguk vitték a málhájukat és nem társzekereken, mint a lovagi szerek esetében. Ez biztosította számukra a nagyobb mozgékonyságot, gyorsaságot a hadszíntéren.

Húspénz (Fleischgeld, pecunia carnium)-, ezt a pénzt a zsoldosok kifejezetten azért kapták, hogy valami meleget is ehessenek. A felfogadottaknak a vártartomány földjein nevelt álla166