Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Fuggerzeitungen
semmit sem tudtak. Mikor a törököket megpillantottam, Berka úrral, Praun úrral és Gall úrral, valamint kevés számú vitézzel együtt rájuk törtünk [és] egészen a kapu alá, a hídig kergettük őket. Még az ostromom előtt megparancsoltam Huszár Péternek, hogy hatszáz gyalogossal a külső városra — ahol a bég lakott — rátörjön. Fenségét emlékeztetem arra, hogy a kalauzom a helyszínt jól ismeri. Hermann Georgnak pedig elrendeltem — nehogy Huszár Péter valamit elhamarkodjon, [és] azért, hogy az ellenséget két helyen meg lehessen támadni - a Besliának nevezett [külső város] kapujának megrohanását. A sereggel ugyanott le is táboroztam. Hétfőn reggelre40 — annak ellenére, hogy délig rohamoztattam — láttam, hogy egy hosszadalmas ostrom nélkül (erre egyáltalán nem voltam felkészülve) semmit se érhetek el, ezért elhatároztunk, hogy elvonulunk. Eközben érkezett meg Huszár Péter híre, hogy a külső várost parancsom szerint bevette. Kérte, hogy neki két nagy ágyút küldjék azzal a szándékkal, hogy valami gyümölcsözőt a város ellen végrehajtson. Nagy számú nemes, mind vitézek (.Kriegsleüthen), mind a vármegyeiek közül azzal a kéréssel jött hozzám, hogy ne vonuljak el innen, [hanem] itt kitartsak, és az ágyúkat Huszár Péter után küldessem, mivel ezekkel bizonyosan két vagy három órán belül a várost be fogja venni. Noha azonnal láttam, hogy ez hiábavaló és ok nélküli, eleget kellett tennem a nemesek kívánságának. A régi helyről (amely a hosszú kitérő miatt talán egy mérföldnyi út attól a helytől, ahol Huszár a városba bejutott) felkerekedtem és kerülővel [abba az irányba] vonultam. A kért ágyúkat csakhamar a [külső] városba küldtem azzal a megjegyzéssel, ha valamit az éj leszálltáig el tudna intézni, az jó, ha nem, úgy az ágyúk visszahozása mellett a külső várost rabolja ki, vonuljon ki onnan és gyújtsa fel. De annyit késlekedett, hogy rávirradt, és bajosan, nagy fáradtsággal hozta ki [ezeket] az ágyúkat. A nagy lövöldözés miatt, amit a védők rá irányítottak, három kis ágyút, amelyek Pálffy úrhoz tartoztak, ott kellett hagyni. Útját [pedig] nem irányunkba, ahol bement, hanem hadával a Palotai kapun keresztül vette. Én pedig az egész táborral ugyanezen a napon, amely kedd volt,41 minden erőmmel felkerekedtem és fél mérföldre Fehérvártól letáboroztam. Huszár Péter kevés gyalogjával, mert ezek többsége a kimerültség miatt össze-vissza elmaradt, idejött hozzám. Másnap, szerdán,42 mikor Huszárral el akartunk indulni, jött a hír, hogy az ellenség [a közelben] található és mutatkozik. Evégett csakhamar kilovagoltam a táborból, hogy megfigyeljem, honnan és milyen erőkkel közeledik a török. Számukat két vagy háromszáz főnél többre nem becsültem, és úgy véltem, csupán a fehérvári bég. Noha akkor már elindultam [vissza Győr felé], megparancsoltam, hogy a hadsereg megálljon. Végül mivel láttam, hogy nagyobb és erősebb a sereg és egyre közeledik, más urakkal tanácsot tartottam arról, vajon az ellenséggel szembe kell-e vonulnunk. És mivel számomra ismeretlen volt, vajon a török velünk össze akar-e csapni vagy egyébként elvonulásunkat akarja-e megakadályozni. Erre valamennyi úr, különösen pedig Pálffy úr az összecsapást javasolta, [és] mivelhogy ezelőtt én [is] magamban a támadást határoztam el, nem sokáig gondolkodtam, hanem csakhamar hadi szokás szerint a csatarendet magam felállítottam olyanformán, hogy Pálffy úrnak a saját seregével a balszárnyon, én a hadinépemmel Zrínyi gróf úr, Nádasdi és Batthyány mellett, itt [állt] maga Santhilier Hauptmann is, valamint Maraxi [és] Berka [a másikon] támadjon. Azért, hogy ne merülhessen fel szükségtelen tanácskozás újra, különösen alkalmatlan idő40 1593. november 1. 41 1593. november 2. 42 1593. november 3. 95
