Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Bécsi levéltári források
Mélyen tisztelt [Bécsben] hátrahagyott Udvari Kamara Szeretett uraim106 és legkegyesebb főherceg az elmúlt május 28-án dekrétuma által kegyesen ránk kirótta, mert minket és más magyar biztos urakat, akik még ezen idő előtt a Duna és Liptó vármegye között a magyar végvidék látogatására és bevételek rendelkezésre állítása [végett] kirendeltek és elhatároztak. Az összes jelentést írásban nem adták át. Most a magyarok maguk ajánlották fel, hogy ezeket szóban a negyedévi tanácskozáson megteszik, de ezt sem tették meg eddig. Hogy eszerint nekünk, mint német biztosoknak ugyanezen jelentéseket különösen csakhamar a legkegyesebb főherceg kezéhez át kell adnunk és ahogyan a dolgokat egyik és másik helyen találták, jelentenünk kell. Erre emlékeztetjük legkegyelmesebb főherceget, hogy az említett megbízásokon jelen voltunk és a magyar biztos urak mellett minden véghelyen és városban megjelentünk. Remélve, [hogy] a látogatásokat és rendelkezésre állítását az instrukció szerint elintézik, valamint mindent előzetes értesítésünkkel és tanácskozásunkkal véghez viszik, és amit kérdeztek latin nyelven leírják és részünkre kommunikálják. A magyar biztos urak azonban a megbízást és az instrukciót nem követték, hanem ezeken a látogatásokon mindenféle szabálytalanságot követtek el. A tanácskozásokból bennünket kizártak, és amit egyik és másik helyen, különösen a magyar tisztségviselőktől tudakoltak, ezeket [a válaszokat] magyar nyelven írták le és minket azzal elutasítottak, hogy ránk ugyanezen tudakozódás nem vonatkozik. De nekünk a részükre a jelentésünket, amit adott esetben velük meg kellett volna osztani, oda kellett volna adni. Ahogyan azonban ezt követően nem kevésbé ugyanezt, ami szükséges, velük meg lehet beszélni és jelentésükből kihúzni. Amelyet még a megbízás ideje alatt az udvarnak megírtunk és ezen kirekesztésre, valamint az elkövetett szabálytalanságokra panaszkodtunk. Emellett utasítást is kértünk, hogyan viseltessünk velük szemben, de erre nem kaptunk választ. Eközben mégis valamennyi véghelyre nem kevés utat megtettünk a magyar biztos urak mellett és reméltük, hogy talán jelenlétünkben valamennyi ügyet szabályosan összeállítják és jelentik. Azonban ezekhez el sem jutottunk. És mivel személyünk előtt az ügyek majd mindegyikét magyarul tárgyalták, azért nem tudtuk leírni, [mert] ehhez titkárt vagy embert sem kaptunk. Hasonlóképpen a magyar biztos urak is valamennyi befutott és írásban átadott jelentést magukhoz vettek, de eddig a dolgok további megtárgyalására és megbeszélésére nem adták elő, sem részünkre ezekből másolatot nem készíttettek. így semmilyen jelentést sem adhattunk át. Ahogyan részletesen semelyik ügyről, mint volt és kiderült nem tudunk beszámolni. Azon múlott volna, hogy az írásban befutott jelentést részünkre átadják. Egyébként nagy hiányt találtunk a határokon, és hogy a magyar hadinép sem áll teljes létszámban rendelkezésre, hanem nagy volt a vesztesége, ahogyan ezt minden helyen rendesen megírtuk. Az említett magyar biztosok azonban minden fél beterjesztett panaszát és mentségét átadták, hogy ott mindenhol követeljék, bennünket a rideg okok miatt remélhetőleg felmentsenek. Amit pedig részemre Rappach - ezen a részletezésen kívül - kirótt, hogy a bányavárosi hadügynél és a három kamaránál kivizsgáljam és elvégezzem, azt ezt követően, amint a határvidék előkészítése befejeződött, csakhamar elvégeztem, és amit e helyeken tárgyaltam és végeztem külön jelentésemben az 1588. évi [beszámolóm] szerint az Alsó-Ausztriai Kamarának 2. 106 Az Udvari Haditanács tagjai. 59
