Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Bécsi levéltári források
a kondából, bármekkora is az, máshol viszont a tizedrészét veszik el, különösen ha semmi remény nincs a makkoltatásra. Akinek pedig nincs tíz disznaja, tíz alatt minden példány után negyed pénzt köteles fizetni. Ez a behajtás minden évben május hónapban szokott megtörténni, és emiatt ezeket a sertéseket májusi disznónak is nevezik. Úgy rendelkezünk, hogy ezeket meg kell őrizni a mi használatunkra, legfőképpen azzal a céllal, hogy ha nem terem makk, velük pótolják a hiányt, míg a negyed pénzek megmaradnak nekünk. Mivel pedig a szabad erdőkben tilos a favágás az alattvalók számára, az építkezésre alkalmas fatörzsekkel szert lehet tenni valamekkora jövedelemre, kölönösen amikor idegenek akarnak ilyen anyagot. Ennek a felvigyázását is az adminisztrátor ítélőképességére bízzuk. A rendes évi adót az alattvalók az egész területen két időpontban szokták befizetni, mégpedig Szent György és Szent Mihály napján. Hogy ez mekkora, az urbáriumból ki lehet deríteni, bár több falu azt állította, hogy egy időpontban szokták behajtani tőlük az adót. Az adminisztrátor az ebből az adóból befolyó összes pénzt külön cím alatt írja be a számadáskönyvbe, és fordítsa a mi hasznunkra. Sok bírság és büntetés is szokott lenni, ezeket minden egyes esetben a mi számunkra kell beszedni, az adminisztrátor egy részt sem tarthat meg belőlük. Külön-külön fel kell viszont jegyeznie, hogy melyik és milyen bírságokról van szó, milyen ügyekből származnak, és mely személyektől lettek beszedve. A főbenjáró és vagyonelkobzást magukban foglaló ügyek esetén az eddig alkalmazott módszert kell követni; a bírságot midig a mi számunkra kell megőrizni. Ha megátalkodott ellenszegülés vagy az adminisztrátor pecsétje vagy parancsa megvetésének címén ítéltek el valakit, a tőle beszedett bírság is bennünket illet. Valamilyen bűntett vagy gonosz cselekedet, nyilvános botrányokozás, továbbá halálos vétek (például tolvajlás, gyilkosság, mérgezés, házasságtörés) esetén semmilyen kedvezés vagy megváltási egyezség nem jöhet szóba, az ügyet előbb a Szepesi Kamara elé kell utalni és megvárni a Kamara válaszát, majd végrehajtani a testi büntetést. Ugyanilyen módon kell árulás és felségsértés bűne esetén is eljárnia [az adminisztrátornak]: az ügyet tejessze a mondott Kamara elé és várja meg az értesítést, addig elhalasztva a végrehajtást.87 Ha bizonyos ügyekben az alattvalók úgy érzik, hogy az adminisztrátor vagy mások megkárosították őket, lehetőségük van hozzánk és a Szepesi Kamarához fordulni; ilyen esetben a Kamara az adminisztrátor és az alattvalóink közötti egész ellentétet az eddig szokásban lévő jog szerint ítélje meg. Ha a peres felek a helyi szintű ítélettel nincsenek megelégedve, lehetőségük van először az adminisztrátorhoz, majd pedig, ha úgy kívánják, a Kamara jelenléte elé fellebbezni, hogy vizsgálja felül az ügyüket az eddig bírt szabadságuk szerint. Ha valakinek sem leszármazottja, sem vérségi vagy házasság útján szerzett rokonsága nincs, és így utódok nélkül távozik az élők sorából, az adminisztrátor az összes javait foglalja le a mi számunkra, ingóságait és ingatlanjait egyaránt, és őrizze meg azokat hűségesen, és az ily módon átháramlott javakról tegyen jelentést a Szepesi Kamarának. Ha egy oláh vajda, szabados vagy bíró hal meg, a lova (bármilyen értékű is legyen) a lószerszámokkal együtt a régóta érvényben lévő szokás szerint szintén a mi királyi kincstárunkat illeti. Ezt tehát [az adminisztrátor] foglalja le és fordítsa a hasznunkra. 87 Ez a mondat az eredeti szövegben ki van húzva. 50
