Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Bécsi levéltári források
szár Péternek még nappal kettőt a nagy ágyúim közül, úgymint egy Singerim és egy Notschlanget kétszáz német gyalogossal együtt a külső városba küldtem. Tudattam vele, hogy a lövegeket éjfélig, amíg a hold világít, használhatja. Ha azt látja, hogy eredményt érhet el, akkor maradjon a külső városban. Ha pedig nem, akkor még napfelkelte előtt jó rendben vonuljon el. Huszár ennek nem tett eleget, hanem addig rohamozott, amíg meg nem virradt. Amikor aztán végül elvonult, négy kis mezei ágyút, és három vagy négyszáz halottat hagyott hátra. Alig tudták kihozni a két nagy löveget újra. Nem is felém, hanem a másik oldalon, Palota felé vonult el. Tehát az egész sereggel az [addigi] táborból visszavonultam, és mintegy jó fél mérföldre Fehérvártól letáboroztam. Hamarosan, mikor őrséget akartam volna felállítani, amely éjjel és nappal váltotta volna egymást, két vagy három török, akik magyarként voltak felöltözve, váratlanul a táborba jöttek. Egy kölyköt és egy Landsknecht'49 feleségét is erősen megsebesítve elhurcoltak. Amikor pedig ezt a német gyalogok, akik egészen elől voltak, észrevették, csakhamar riadót vertek. Erre a törökök az asszonyt elengedték. Az asszonyt élve a táborba hozták, de ezt követően hamarosan meghalt. Ez idő alatt Tompos — aki egy pribék és különösen Pápának nagy kárt okozott - magyar istállómesteremmel, Kamuka Jánossal, aki szintén pribék, [és] akit szénáért kiküldtem, a mezőn találkozott. Egymással tárgyalva, egyik a másikhoz bizalomra és hitre lovagolt. Tompos csakhamar megszólította őt azzal, hogy hozzám kellene lovagoljon és egy hitlevelet kérne tőlem. Hozzám akarna állni, és a kereszténységnek híven szolgálni. Amikor szolgám ezt a hírt meghozta, figyelembe vettem, milyen elmondhatatlan károkat okozott Tompos, és két rossz közül a jobbat kellett választanom. A hitlevelet tehát elküldtem neki, azzal a reménnyel, hogy mivel Palota egyik agája volt, így jó lehetőséget kínálhatna, amikor Palotát újra be szeretnénk venni. Mikor szolgám a hitlevéllel hozzá jött, a táborba lovagolt. Ez körülbelül este nyolc órakor történt. Akkor vele mindenféléről beszéltem és végül Huszár Péter pápai Oberhauptmann-nak engedtem, hogy tárgyaljon vele. Noha a pribék néhány lehetőséget ismerne, hogy miképpen vehetnénk be Palotát egy lövés nélkül, [ezért] részére a császári felség nevében mindenféle kegyelmet [ajánlottunk] és ígéretet is tettünk, ám ezzel nem tudtuk ösztönözni. Hanem jelezte, hogy Palotát elhagyta, amikor átállt, és a törökök erről már bizonyosan tudnak. Erre a tárgyalást másnapig berekesztettem. Körülbelül éjjel tizenegy órakor az őrség egyik tagja hozzám jött. Közölte, hogy ő a távolban mindenféle tüzet lát, mintha egy tábor volna. Huszár Pétert és Hermann Georgot, aki akkor a wachtmeisten tisztséget látta el, kiküldtem. Visszatérve közölték, nincs ott semmi. Akkor a régi táborunkat felgyújtattam. Elővigyázatosságból éjjel két órakor, azért hogy mindenki minél eltökéltebb legyen, riadót fúvattam. Az egész táborral reggelig készen álltam. Napkelte körül lefújattam a riadót és elővédet csinálva elindultam. Eközben az őrségtől jött hozzám a hír, hogy egy sereg törököt lehet látni. Kilovagoltam a táborból és úgy találtam, hogy hozzávetőlegesen négy- vagy ötszáz török volt a tábor előtt. Mást nem gondolhattam, mint hogy ezek fehérváriak, akik bennünket hasztalan akarnának feltartóztatni. Az elővédet feltartóztattam, és az Obristnak, Gall úrnak megparancsoltam, hogy a dupla falkonette.t visszaküldje, a csatarendet felállíttattam, [és] előkészültem a csatához is. Aztán mást nem tehettünk, minthogy vártunk. 49 49 A szó jelentésére lásd a Glosszáriumot. 39
