Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Glosszárium
Khazniar: kincstartó. Kótyavetye: a kifejezés a szerb-horvát „Tko ce vece = Ki ad érte többet?” kérdő mondat elferdítésével honosodott meg a magyar nyelvben. Kul: szolga. Tág értelemben az Oszmán Birodalmon belül mindenki a szultán szolgájának számított a nagyvezírtől az utolsó hadba vonulóig. Szűkebb értelemben a portai hadak, különösen a janicsárok megnevezésére használták. Landeshauptmann-, a kora újkorban az uralkodó képviselője volt az adott tartományban, aki mind megbízójának, mind pedig a helyi rendeknek elszámolással tartozott. Landsknecht-, a svájci zsoldosok mintájára I. Miksa német-római császár (ekkor még német király) egyik parancsnoka, Graf Eitelfritz von Hohenzollern 1487-ben Brüggeben felállította az első Landsknecht csapatokat. Az új gyalogság hamar hírnevet szerzett magának az európai harcmezőkön. Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy Georg Frundsberg továbbfejlesztette, és ezáltal még ütőképesebbé tette a svájci gyalogság harctéri taktikáját. A szót a 16. század végén már egyre ritkábban használták, szinte teljesen eltűnt az iratokból. Csak feltételezhetjük, hogy a ritka alkalmakkal, amikor leírták, azon német gyalogos zsoldosok megnevezésére alkalmazták, akik a Landsknechtek eredeti toborzási területéről, azaz Tirolból, Bajorországból és Svábföldről álltak szolgálatba. Lárma: áltámadás, amely során a védők figyelmét igyekeztek megosztani. Lehen-, két zsoldfizetés között a meghatározott egy hónap helyett az esetek döntő többségében hosszabb idő telt el. Ilyenkor a had felfogadója és parancsnoka kérelemmel fordult az Udvari Haditanácshoz, hogy zsoldosai megélhetésére pénzt kérjen. Ez volt az úgynevezett Vorleben vagy Lehen, amely összegét a következő mustra és zsoldfizetés alkalmával egyszerűen levonták a fizetségből. Leutnant-, a 16—17. században valamely tisztségviselőt feladataiban és jogaiban helyettesítő személy, azaz vice volt. Lovag: A lovasság legkisebb hadakozó alapegysége az úgynevezett lovagi szer volt. Ezt minimum 6 lovas alkotta, amihez mezei hadakozás, avagy táborozás alkalmával kötelezően egy szekeret vagy társzekeret is kiállítottak. A szer élén a lovag állt, mint főlegény. Öt és kíséretének tagjait nevezték katonának. Lovas lövész: a 16. század első harmadában tűntek fel a nyugat-európai harctereken, és az 1560-as években már bizonyítottan szolgáltak ilyen lovasok a magyarországi hadszíntéren is. Német nyelvű elnevezésüket, az Archibusien fő fegyverükről, a keréklakatos könnyű puskáról, azaz arquebusró\ kapták. Tűzerejűk fokozása érdekében a nyeregkápára több pisztolyt is felszereltek, míg testük védelmére nyitott sisakot, mell-, nyak-, váll- és hátvértet, valamint vaskesztyűt viseltek. A 16. század végi gyors ütemű elterjedésük tűzerejűkkel és sokoldalú 168
