Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)

Glosszárium

Feldweibel: a tisztség betöltője a harcrend felállításáért és a zsoldosok egybegyűjtéséért volt felelős. Emellett a Profoß munkáját is segítenie kellett a hadi bíróság ülésein.

Felfegyverzett lovas: lásd német lovas.

Ferszdkh: a perzsa eredetű szó török megfelelője a tas. Eredeti jelentésük kő, ám távolság megadására is, mint mérföld használták, amelyet egy óra alatt lóval vagy gyalog meg lehetett tenni. így hossza mintegy 6 kilométer.

Főkapitány: amennyiben több hadnagyságból álló mezei hadat rendeltek egy adott személy parancsnoksága alá, akkor a teljes sereg vezetőjét, megkülönböztetve a neki alárendelt egyes gyalogos és lovas kontingensek hadnagyaitól, a megbízás idejére főhadnagynak, vagy a 16. század második felétől egyre gyakrabban főkapitánynak nevezték. Ez azonban azt is jelentette, hogy a mindenkori főhadnagy a hadon belül egy saját hadnagysággal rendelkezett, amelynek az élén mint hadnagy állt.

Furier, a zászló katonáinak szállását kijelölő tisztségviselő.

General-Obrist: főparancsnok. Pontos meghatározását lásd a Feldobristnál.

Gültpferd: az osztrák tartományokban a birtokkal rendelkezőknek minden 100 rénes forint jövedelem után egy lovast kellett kiállítania.

Fladifizetömester: a felfogadott lovasok és gyalogosok zsoldjának kifizetéséért az 1550-es években kialakult hadi fizetőmesteri (Kreigszahlmeister) hivatal tartozott felelősséggel. 1566- ban Felső-Magyarországon, azaz a Szepesi Kamara igazgatta észak-keleti országrész tizenhárom vármegyéjében a végvidéki költségek finanszírozására életre hívták a felső-magyarországi hadi fizetőmesteri tisztséget (Kriegszahlmeister in Oberungarri). A hadi fizetőmesteri hivatal élén a tizenöt éves háború időszakában Michael Zeller állt, míg Felső-Magyarországon - Hardegg szatmári szolgálata idején - Michael Pernauer töltötte be a helyi tisztséget.

Hadnagy: a hadnak a „nagya”. Ebben az esetben a nagy szón a had fejét, legfőbbjét értették, tehát magas katonai tisztséget jelölt. A magyar hadszervezet élén álló személyek megnevezésére használatos szót a 16. század folyamán fokozatosan kiszorította a kapitány megnevezés.

Hajdú és szabadhajdú: alföldi, gyaníthatóan kun eredetű, leginkább puskával felfegyverzett gyalogság, amelyet — a darabontokhoz hasonlóan — tizedekbe, vajdaságokba és hadnagyságokba szerveztek. A forrásainkban szerepel az úgynevezett szabadhajdúk kifejezés. A fogalomnak a 16. században pejoratív értelme volt, hiszen mindazokra a földönfutóvá vált, felfegyverzett délszlávokra és magyarokra alkalmazták, akik a társadalomból kiszakadva a földesúri függéstől mentessé váltak, így szabadon annak zászlaja alá álltak, aki a legtöbbet ígérte szolgálataikért. Ez lehetett meghatározott időre szóló zsold vagy a portyák során szerzett zsákmányból való részesedés is. A magukat és számos esetben családjukat is jószerivel prédálásból és fosztogatásból fenntartók száma a tizenöt éves háború folyamán

165