Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Hardegg, a hadvezér
meg kellett barátkoznia a ténnyel, hogy egy konkurens magyar fóúr alá beosztva, magasabb tisztség nélkül kell részt vennie az említett erősség ostromában és bevételében.102 Komoly presztízsveszteséget jelentett számára ugyanakkor Sigmund von Hager ügyében Mátyás főherceg és az Udvari Haditanács viselkedése. A győri Obrist és a Rittmeister hónapokig elhúzódó vitájában Hardegg Hagert zendüléssel, engedetlenséggel, összeesküvéssel és felbujtással vádolta azért, mert lovasai nem voltak hajlandóak - nem megfelelő felszereltségük és fegyverzetük miatt - részt venni a Veszprém elleni támadásban. Hardegg azt állította, hogy Hager a győri magyar lovasokat arra biztatta, hogy nagyobb zsoldot követeljenek. A haditanácsosok az ügyben vizsgálatot kezdtek, Hagert nem marasztalták el, csak utasították, hogy illő tisztelettel viseltessen a gróffal iránt. Ennek fényében érdekes lehet, hogy Győr 1594-es elestét követően a Bécs védelme miatt megerősített Ovárba rendelt hadak parancsnoklásával Mátyás főherceg és az Udvari Haditanács Hagert bízta meg.103 Az Esztergom elleni hadjárat alkalmával Hardegg megkapta az obrist-feldmarschalh tisztséget,104 ahogyan a későbbi nádor, Illésházy István fogalmazott, „az táborban herczeg után gróff Ferdinád (Hardeket, az győri) kapitánt tette vala az herczeg, Ugnod105 tanácsábul, utána va(ló főkapi)tánynyá”.106 A keresztény ostromló sereg május 4-én Esztergom alá érkezett, négy nappal később a Gall vezette tüzérség megkezdte a falak töretését, amelyeken csakhamar rohamra alkalmas rések tátongtak. Ezek ellen május 14-én, 19-én és 22-én is támadást indítottak. A Kara Ali szandzsákbég107 vezette védők ellenállásán viszont mindhárom roham kudarcba fulladt. A hősies védekezés mellett a keresztény hadvezetés hibái is hozzájárultak ahhoz, hogy 1594. június 29-én Mátyás főherceg kénytelen volt elvonulni az erősség alól.108 Istvánffy a május 19-i rohamról azt írja, hogy „míglen ez sáncok közül az dolog az álgyúkkal nagy erősképpen viseltetik, az Vízváras kőkerítésének napnyugat felől való része nagy szélesen megrepedvén leomla, melyet eszében vévén Hardegg s a több hadnagyok, bátor szívvel az vár vívásához kezdének, jóllehet volnának olyan okos, tanult emberek, kiknek az tetszenék, hogy az kőfalt bővebben kellene lerontani, holott még 15 lépésnél szélesbeni bemenetelre való út nem nyittatott volna. Annakokáért Mátyás herceg, az ő kapitányinak tanácsit javallván, mintegy nyolcszáz német vitézek az Kurcz109 seregéből választatnak, kik az megrontatott kőfal alá menjenek, azok lebocsátott zászlókkal, nagy merész szívvel az berohanásra előfutának, vezérül adván nékiek magokat Pálffy s Nádasdy, s a komáromi kapitány, Praun, maga is Kurcz, s egyéb kevés magyarok. Mivel megengedtetett vala az az tisztességnek s böcsületnek neme az idegen nemzetbéli vitézlő népeknek, mintegy kedvezvén az magyaroknak, hogy az első ostromnak akárminemű szerencséjét ők próbálnák meg. De midőn ellenbe az törökök közül legvitézebbek kétezerig az törésekre dandárban előállottanak volna, az mieink az kőfal kerítése alá alig mervén menni is, kétszáznál többet vagy kevesebbet elvesztvén társok száma 102 ÖNB Fuggerzeitung Cod. 8967. föl.: 848r-849v. Nógrád ostromáról és elestéről: Ortelius 1602. 60r-61r; Illésházy 1863. 8.; Karácson 1916. 101., 212-213.; Tóth 2000. 148-150.; Istvánffy 2009. 147-151. 103 ÖStA KA AFA 1594-2-51; Hausmann 1983. 188. 104 ÖNB Fuggerzeitung Cod. 8967. föl.: 745r-v; Istvánffy 2009. 153. 105 David Ungnad Freiherr von Sonnegg. 106 Illésházy 1863. 10. 107 A szó jelentésére lásd a Glosszáriumot. Hegyi 2007. 368. 108 Illésházy 1863. 6.; Tóth 2000. 152-153.; Tóth 2004. 7-25.; Istvánffy 2009. 152-158. 109 Engelhard Kurz von Senftenau. Szerepéről a tizenöt éves háborúban lásd: ÖStA KA Best. 464/1593.; Istvánffy 2009. 147.; Bagi 2011. passim. 15
