Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)

Istvánffy Miklós magyarok dolgairól írt históriája (részlet)

Elvégezvén az tábornak általszállíttatása, mindjárást az lövőszerszámok az sáncokból s az Szent Tamás hegyéről kivonyattatnak, s az hídon által az túlsó partra általküldeték. Azután az szekerek s tábori eszközök, hogy utánok menjenek, az hagyattatik. Az sátorok felszedetnek, az lovasság elöl mégyen, az német regimentek az seregeket berekesztik. Melyeket az várból látván az ellenség, nagy kiáltással az Istent segítségül híják, s neki hálákat adnak, s örömököt sok álgyúk döngésével bizonyítják. S mindjárást Szinánhoz követeket küldvén, ki immár hadastól a pesti mezőkre érkezett vala, az mieinknek hátrábbszállások felől bizonyossá teszik. Tiífenbach is, midőn Hatvan megvétele felől kétségben kezdett volna esni, s az ellenség felette nagy hadának érkezését megtudta volna, javallván az tanácsot, visszavivén az álgyúkat, s az vár szállását elhagyván, Kassára megtére.

Szinán megértvén azokat, s tanácsot tartván az övéivel, azonnal Pesttől fogva Budáig az Dunát általhidaltatja, s hogy annál hamarább az nép általköltözhessék, mindenünnét igen nagy sajkákat előkerestetvén, ugyanazon időben az vitézeket általköltözteti, végre azmi meg hátramaradott vala, népébe az hídon általviszi, s nemsokára azután Zsámbok s Bánhida mezővárasokra (mely út Tatára viszen) a tábort elébbszállítja.

Azonközben az mieink Párkánynak egynéhány ostrommal nekimenvén, mikoron látnák, hogy minden munkát hiában vöttenek volna fel, mivel az ellenség gyanakodván benne, hogy az úgy fogna lenni, nagy sok számos jancsárt, s egyéb vitézlő népet annak oltalmazására előreküldött vala, kezdésektől megszűnének. S az herceg, megtudván az ellenségnek Tata felé való indulását, az táborát megindítania s egyenesen Komáromhoz vinnie végezé. Ahová midőn eljutottak volna, az kémektől bizonyosan megtudaték, hogy Szinán abban volna az szándékba, hogy Tatát útjában megvévén, hogy semmi ellenséges dolgot hátul ne hagyjon, egyenesen Győr alá vigye népét, s azt az várast nagy erősen megszállja. Mátyás azért semmit Komáromban nem múlatván, a tábort Győrhöz vivé, s az hajókon lévő társokat az egész vízierővel utána hagyá menni, s az Rába s Duna mellett arra való alkolmatos helyen megszálla, s onnét az körül lévő vármegyék lakosinak leveleket külde, s megparancsolá, hogy mennél számosb vitézlő népnek szerit tehetnék, az hadnak megtöbbítésére az táborba nagy úti menésekkel küldenék. Tiffenbachot is, s azokat is, kik vele együtt Hatvannál táborban valának, arra inti, hogy magokat készen tartanák, s mikoron az szükség kénszerítvén nekik megparancsolnák, Győrhöz sietve jönnének.

Mondják, hogy Hardegg, ki győri kapitány vala, midőn hallotta volna az ellenségnek az váras megszállása felől való szándékát, nagy kevélyen s dicsekedve olyan szókot szólott, hogy ő az felséges nagy Jóistennek azon nagy hálákat adna, ki az ellenségnek elméjében azt az szándékot öntötte volna, hogy inkább Győrt, hogysem más erőtelen helyet szállaná meg, mivel az várast haláláig erősen megoltalmazná, félbenhagyván az dolgot, s gyalázatos veszedelemmel megszégyenítvén, az ellenség alóla elszállana, bizonnyal reméllené.

129