Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)

Istvánffy Miklós magyarok dolgairól írt históriája (részlet)

német válogatott sereggel s udvara népével, az utaknak alkalmatlansága miatt lassabban járván, az táborba érkezék, és minekutána mindjárást az sáncokat s álgyúkat eljárta s látogatta volna, megdicsérvén Pálffynak s Gálinak szorgalmatosságát s serénységét, hogy azokkal az várat lőttetni meg ne szűnnének, megparancsolá.

Mely erősképpen való lövésekkel, midőn az palánk nagyon meghasadozott, s a fő török pattantyús is egy golyóbissal szörnyűképpen megtaláltatván elszaggattatott volna, Karafernek s a többinek is szívek elesék; s nemsokára osztán az alajbég (mely névvel az neveztetik, ki az szpáhiáknak, azaz kik falukot és nagy majorságokat bírnak, előttökjárójok) az fokról kiszólani, s Pogrányi Benedeket és Bory Mihályt40 (ki a bakabányai vicekapitány vala) néven szólítani kezdé; kik mikoron jelen lőttének volna, hogy az álgyúlövések megszűnnének, azt kéváná, és hogy hit adatván neki, az vár megadása felől való végezésre kimenne, megjelenté. Mely megadatván, kimenének az alajbéggel más hat nevezetes törökök is, azokkal Pálffy, ki Mátyás hercegnek tetteti vala magát, úgy végeze, hogy magokat s az várat is minden bennevalókkal együtt az győzedelmesnek akaratja szerént mindjárt megadni sietnének.

Mikoron az közbejáró követek az várban visszamentenek, és Mátyás herceg s az több kapitányok Pálffytól vendégségbe hívattatván bőrök és sátorok alatt ebéllettenek volna, kevésvártatva visszajövének, s hogy Karafer is nem másképpen állana az végzés módjára, megmondák, hanemhogy az filekiek módjára feleségekkel, gyermekekkel s egy karddal kimenni az várból szabad lenne. De hogy az győzedelmesnek akaratja szerént életekre s megmaradásokra hatalma légyen, arra semmiképpen nem méné, sőt hogy ő az várba minden veszedelmet inkább elszenvedne, hogysem oly rút, gyalázatos rabságra magát adnia akarná.

Megértvén a dolgot, noha valának olyak, kik azt javallanák, hogy az várat ismég álgyúkkal lőttetnie s erővel kellene megvennie, s némelyeknek penig, azmiket kévánnak vala, igaz s megengedendő okoknak lenni láttatnának, végezetre, hogy valami nehézség vagy késedelem az kézhez való vételbe ne lenne, úgy végezének, s mindeniknek az elmenésre szabadság engedteték. Mindazáltal megtiltaték, hogy semmit egy-egy kardon kívöl elvinni szabad ne lenne. És azon napon, mely Böjtmás hónak 12. napja, Ferhát, ki minapiba az nándorfejírvári és végszendrői tisztviselésből kiállott vala, más hárommal együtt kezesül adatván, az táborba marada. S másodnap Karafer az többivel s gyermekek s asszonyállatok seregével kimenvén az várból, az vár kulcsait Pálffy kezében adván, együtt az várral odahagyá, negyvenkettődik esztendőben azután, hogy az temesvári hadakozáskor az törököktől megvétetett vala.

Mely osztán az hercegtől Révay András gondviselésére s hívségére bízattaték, ki lovas seregnek hadnagyságát dicséretesen viselte vala Pálffynak ajánlásából úgy, hogy 300 magyarokkal és három zászlóalja németekkel, kiknek Rideman András41 vala kapitányok, vállalná fel oltalmazását. S annakutána nagy nehéz, sáros utakon s árvizeken és szüntelen való esőkben nagy nehezen hazamenének, úgyannyéra, hogy semmi hajókat nem kaphatván, s a hidak mindenütt az vizektől elszakasztatván, az hadnak sok helyeken egynéhány napiglan veszteg lenni, és éhséget s hideget és szükséges dolgoknak szükségét s egyéb alkalmatlanságokat eltűrni kénszeríttetnének; amint az herceggel is Nyitrán történék, kinek, holott vagyon maga szálon, nagy sok munkával általvitetvén, s Fejírkonyi [Fejér-40 Istvánffy szerint az akkor már nógrádi kapitányként szolgáló Bory Mihály 1596. október 26-án a mezőkeresztesi csatában vesztette életét. Istvánffy 2009. 268-269.

41 Andreas Riedmann.

121