Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Istvánffy Miklós magyarok dolgairól írt históriája (részlet)
volna, s hiábavaló munka. Mivel hazájának való szolgálatra senki nem vala olyan, aki az pogány ellen való szent hadakozásra nagy örömest és kész szívvel magát be nem íratná, úgyhogy két várnak elvesztésével8 az mieinknek haragjok inkább felgyulladott és felingereltetteknek, hogysemmint magokat elhagyottaknak lenni láttatnának. Tudja vala Szinán ezeket a dolgokat, mint ki az kémektől végére ment volna, hogy az mieink Komáromnál táborba szállottak, s az Dunát, mely ott két folyásba megyen, mindkétfelől két hidakkal az hajókon állni tudó deszkázatokkal általhidalták volna. De holott természeti s erkölcse szerént kevély s felfuvalkodott ember volna, vagy hogy azt vélné, hogy az dolgok bátorságos állapatjára ő jól gondot viselt volna, és semmi gonosz szerencsétől nem tartana, nagy teljességgel az mieink hadát, mely úgymint csak szélegettetett és semmi nagy dolgot próbálni nem merne, negédes elmével semminek alítaná. Meghirdettetvén az táborban az indulást, hogy ki-ki magának élésre s útra való szükséges dolgokra gondot viselne, magát az hazamenéshez készíti vala, és immár az janicsárok közül kétezer válogatottakat felíratott vala, kik Budán az váras oltalmáért, s az hadakozásnak bizontalan voltáért hagyattatnának. Az mieink Komárom várában tanácsot tartván, melyben mind hadnagyok s kapitányok benn valának, mihez kellene kezdeni, s oly nagy sok hadak, kik az szolgálatot buzgósággal kévánni s hadakozást kérni láttatik vala, hivalkodásba s tunyaságba az időt hiában ne múlatná, sokáig azon tanácskozának. Némelyek Esztergomot, vagy bizonyára Székesfejírvárat, ha Szinán elmenne, azmint hirdetik vala, javallják vala megszállani, egy része azokat az várasokat igen erőseknek lenni, s nagy sok néptől őriztetni s azokra nem kellene menni, melyek tanácsokat falba ronthatnák, azt mondja vala. Hanem Beszperényt s Palotát, erőtlenb helyeket kellene megpróbálni, mint amelyek az mieinknek gondviseletlenségek és gyalázatos megrémülések miatt újonnan elvesztettének volna, újabb alkolmatossággal ismég visszavétetnének. És ez az értelem az többit meggyőzé, noha Hardeggg mind akkor, s mind azután, hogy Fejírvárra nem szinte mind az egész had erejével, hanem csak valami erősképpen való ostromlással megpróbáltatnék, nagy szóval való verekedéssel azt vitatná. Míg ilyenképpen vetélkednének, s a mieink megindulása Mindszent havának 28. napjára parancsoltatott volna, Szinán (melynek osztán végére mentenek) egy nappal azelőtt az tábort megindítá, s Tolna felé menni hagyá. Az mieink, midőn egyenetlen akarattal Hardegget az hadnak főkapitányává tötték volna (mert Pálffy és Zrínyi tiszteknek méltósága szerént néki engedni nem akarnak vala, hanem osztán, hogy az az vetekedés az dolgok viselésének akadálya ne lenne, az fő-fő rendeknek kérésével azon megállának), trombiták szavával s dobok zörgetésével s lebocsáttatott zászlókkal az indulására jelt adának. S bal kézre hagyván Tatát, őszi rövidnapokon két mélyföldet ménének, oly szándékkal, hogy Besperényre rámennének, jóllehet négy vagy öt, nem több, lövőszerszámok, s kevés szükséges dolgoknak bősége volna készen vélek. Első tábori szállással Hardegg igyekezetiben állandó lévén, s Fejírvár megpróbálásának tanácsit elméjében foglalván, Istvánffy Miklóst Pálffyhoz és Zrínyihez küldé kérdeni, hogy az ő ilyen tanácsinak ellene ne lennének. Kikhez midőn ő az sátorban Nádasdyval hogy beszélgetnének, hozzájok ment volna, jó alkolmatosságot találván benne, valami nehezen arra bírá őköt, hogy ha az fejírvári utat még el nem hagyták volna, Hardeggnek Veszprém és Palota. 111
