Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Istvánffy Miklós magyarok dolgairól írt históriája (részlet)
Székesfehérvár megtámadása és a pákozdi ütközet1 Hogy penig a szomszédságban lévő Pápát s más várakat megszállani s vinni miért ne akarta légyen, melyek az szomszéd vitézlő nép, társoknak gonosz szerencsésekkel vak módra való ijedséggel felette igen felháborodtanak vala, mint az bosszúságnak s veszedelemnek alkolmatosságára jutván, nem szinte nyilvánvalónak lenni látom azoknál, kik afelől írtak. Mivel némelyek Murat1 2 parancsolatjából az hadakozásból hogy visszahívattatott légyen, azt írják. Némelyeknek úgy tetszik, hogy ő azt vélte légyen, hogy az császár az rettenetes és fegyvermutogatással s két várnak hirtelen való elvesztésén megijedvén, az békességszerzésnek módjaira vitettethetnék. Mely dologban mindazáltal, hogy reménségébe felette igen megcsalatkozott légyen, mindjárt kitetszék. Mert az császár jól emlékezvén az ő felséges méltóságáról, s annyi nagy sok bosszúságokot nem szenvedhetvén, minden kapitánynak s kiváltképpen Pálffynak, kinek az innétső Magyarországban az Dunától fogvást Szepesig adatott vala az birodalom, és Zrínyinek, ki az Dunán túl lévő helyeknek s tartományoknak parancsol, ismét gróf Hardegg Ferdinándnak, ki Győrt bírja, s kinek tartományában hadakoznak vala, valóságoson megparancsold, hogy az ellenség bosszúságtételit, mely nem jámborul az hitét megszegte, s az frigyet elsőbben felbontotta, s követit az nemzetségek közönséges törvények meg nem tartásával rabságra vetette volna, legelső alkolmatossággal megtorolnák. Annakokáért semmit nem késvén, egymás között tanácskozván, hadat gyűjteni, s az nemességet s az alattok lévő tartományokat felfegyverkezni, s az végbeli vitézeket kihínni kezdék, s mindeneknek megparancsolák, hogy bizonyos helyekre fegyveres kézzel öszvegyűlének, holott megmustrálnának. Mely oly nagy vidámsággal s kész akarattal meglőn, hogy Mocsonok városba Mindszent havának3 13. napjára az két Nyitra s Pozson vármegyékből ezer, jószerivel meglévő lovasok és 10 ezer gyalogok előállottaknak számláltalak légyen, nyilvánvaló. Trencsén vármegyéből penig kétezer vitézlő nép s másokból erejeknek tehetsége szerént nem megvetendő számú nép szedeték, úgyhogy az szabad legény gyalogok 30 ezeren s többen is gyűltenek légyen táborba, az nemesek és az végekből kihívattatott fizetett nép lovasin kívöl. Midőn Mindszent havának 20. napjára az Pálffy hada népe Komáromhoz táborba gyűlt, és Zrínyi s Hardegg is, s az Dunán túl s innét való hadak kevés idő múlva erejekkel együvémentenek, s Ausztriából is közel ezer német lovasok Gall Leó4 s Maraxy Vilhelm5 kapitányokkal odaérkeztenek. Tetury Károly6 is Morvából háromszáz, fizetésen fogadott lovas seregét magával odavitt volna, hogy mind az egész had népe 40 ezer hadakozó ember számú lőtt volna, azt mondják vala. Nádasdyn s Thurzó Györgyön kívöl Batthyány7 is még akkor felsördült ifjú legény lévén, Forgách Zsigmond, DersfFy Ferenc, Telekesy Mihály, Istvánnak fia, s az híres-neves néhai Imre főkapitány embernek unokája, ifjú legény, azután gyalázatos élete végével megmocskoltatott lévén, Istvánffy Miklós, s egyebek sokan, kiknek neveket előszámlálni hosszú 1 Istvánffy 2009. 130-138. 2 III. Murád szultán (1574-1595). 3 Október. 4 Bernhard Leo Gall. 5 Wenzel Maraxi. 6 Kari von Tettau. 7 Batthyány II. Ferenc. 110
