Kiss Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból II. kötet. (Győr, 2022)
Bevezetés
módon tehették meg: a szabályzat rendelkezése szerint a környékbeli mesterek csak egész vagy fél bőrös marhát hozhattak be a városba (13.)» amit (a húst és a bőrt együtt) két kijelölt napokon árulhattak (6.). Amit nem tudtak eladni, azt nem hagyhatták Győrben, hanem magukkal kellett vinniük (13.). Mészárszéküket egy meghatározott helyen, a helyi mesterekhez hasonlóan kedd délelőttönként (egészen kora reggeltől délig) és szombat délutánonként (Szent Mihály napjától Szent György napjáig egy órától estig; Szent György napjától Szent Mihály napjáig két órától estig) állíthatták fel. Termékeiket egy fillérrel olcsóbban árusíthatták, mint a helyi mesterek más napokon. Amennyiben a céhszabályzat által meghatározottakat nem tartották be, úgy a húsukat elvették és még büntetést is kellett fizetniük. Ezek egyik felét a hadi ispotály, a másikat a város kapta meg (4.).126 AZ ERKÖLCSTELEN VISELKEDÉS MEGBÜNTETÉSE A céhek, valamint a legény- és inasegyletek szabályzatai erkölcsi zsinórmértékül is szolgáltak. A győri és komáromi kötélverők privilégiumában ezt igen élesen meg is fogalmazták. Amennyiben ugyanis valaki megszegte vagy nem akarta betartani ezen rendszabályokat, akár mester, akár legény, akár özvegy volt az illető, akkor a céhnek hatalmában állt a műhelyt bezárni mindaddig, amíg nem rendeződik az ügye (26.).127 Az iratok egyes cikkelyekben ki is tértek arra, milyen viselkedést várnak el a céhtagoktól. Lehetőségeik szerint igyekeztek hatással lenni mindennapjaikra,128 előmozdítani a házasulási kedvet. Ez igen plasztikusan megmutatkozik a magyar gombkötők részére kiállított privilégiumban. A nagyszombati magisztrátus által konfirmált szövegben arról rendelkeztek, hogy ha „nőtlen ifjú vétetik be a céhbe, tartozzék egy esztendő alatt feleséget venni magának” (2. artikulus). A győri káptalan által megerősített kiegészítésben ezt a kikötést újra megfogalmazták: „a nőtlen mester tartozzék megházasodni, ha házastárs nélkül tisztátalan életű volna” (4.).129 A győri had mészárosainak privilégiuma is házasodásra ösztönözte tagjait. A megözvegyült mesterek és a nőtlen legények számára engedte, hogy tetszésük szerint vezessenek oltár elé özvegyet vagy hajadont a céhen kívülről vagy a céhből. Egyetlen előírásként csak azt fogalmazták meg, hogy az ara becsületes, jámbor130 és tiszteletreméltó viselkedésű legyen. Ugyanezt a kritériumot szabták meg — kivétel nélkül - minden mesternek jelentkező számára is (8.). A meghalt mesterek fiai csak akkor űzhették tovább a mesterséget, ha a mesterré válás mellett meg is nősültek (9.).131 Természetesen a céhtagoktól és háznépüktől a későbbiekben is elvárták azt, hogy istenfélő módon viselkedjenek. A győri magyar gombkötők részére a káptalan által megerősített kiegészítésben ezt így fogalmazták meg: „hogy minden mesterek megemlékezve az isteni félelemről és tisztességéről, az alázatosságot, ájtatosságot és jámborságot kövessék, nem csak maguk, hanem házanépük is ezekre oktattassék, mert ha oly vétekbe esni megtapasztaltatnak, a bűn szerint bűnhődnek” (ll.).132 A győri és komáromi kötélverők Preiner által megerősített privilégiuma mindazon mestereket, akiket illetlen viselkedésen vagy házasságtörésen rajtakaptak, mindaddig eltiltott a mesterség gyakorlásától, amíg nem tisztázta az ügyét (l.).133 A rendtartások igyekeztek a mesterek, illetve a legények és inasok közötti konfliktusoknak elejét venni. Sem a céh-, sem a legénygyűlésen nem tűrték meg a kés vagy bármilyen más fegyver viselését. A magyar gombkötők privilégiumának a kiegészítése szerint azt a mestert, aki mégis így tett, azt két font viaszra büntették (9.).134 A lakatos és puskaműves legényeknek és inasoknak szintén kötelessége volt az atyamester házában a tiltott fegyvereiket átadni (2.). Utóbbiak szabályzata egy vagy fél pint borral, illetve egy heti bér megvonásával büntette a részegséget, a szerencsejátékot, a durvaságot, az udvariatlanságot és az egymás becsmérlését is (9., 10., 11., 12.).135 Miként már szó volt róla, amennyiben nem sikerült a viszályt megelőzni, úgy a céhmesternek és a mestereknek kellett közbelépniük, és a céhmesternek a büntetést kirónia. 126 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri had mészárosainak céhprivilégiuma XV. 3. 3. kötet; László 1928. 14.; Bedy 1942. 142-143.; László 1963. 382-385. 127 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri és komáromi had kötélverőinek céhprivilégiuma XV. 3. 7. kötet 128 Nemesné20\6. 658.; Rigóid. 250-253. 129 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet; Bedy 1942. 26. 130 Rigó 2020. 249. 131 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri had mészárosainak céhprivilégiuma XV. 3. 3. kötet; László 1965. 382—385. 132 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet 133 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri és komáromi had kötélverőinek céhprivilégiuma XV. 3. 7. kötet 134 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet; Bedy 1942. 26. 135 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri had lakatos és puskaműves legényeinek és inasainak rendtartása XV. 3. 8. kötet 17
