Kiss Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból II. kötet. (Győr, 2022)

A GYŐRI ÉS KOMÁROMI HAD KÖTÉLVERŐINEK CÉHPRIVILÉGIUMA

A cikkelyek eszerint következnek:

Először. Ha a céh egyik mestere tisztességtelenül viselkedne, házasságtörésen érnék tetten vagy valami egyéb illetlenség rábizonyítatnék, [akkor] a céh tiltsa meg számára, hogy az ügy elintézéséig dolgozzon. Amennyiben a vezetőségben megegyeztek [az esetről], akkor őt a céh azon ítélete szerint büntessék meg. Második. Abban ez esetben, ha egy legény vagy inas ide jön és munkába áll, a legöregebbtől a legfiatalabb mesterig mindenki keressen neki egy olyan műhelyt, ahol tanulhat. Amennyiben az ottani mester becsületes, kerüljön oda. Ha viszont a legény vagy inas a mester műhelyét elhagyja, akkor semelyik másik helyi mester se adjon neki munkát, kivéve ha [azt] tizennégy nappal azelőtt kérelmezte. Ugyanígy semelyik legény vagy inas se menjen el a győri vagy a komáromi vásárt tizennégy nappal megelőzően. Ammennyiben [ezt] nyomós ok nélkül [megtette], egy forintra8 [büntessék]. Szintén semelyik mester se engedjen el legényt vagy inast tizennégy nappal az ünnepnapok előtt. Egy forint [legyen] ennek is a büntetése. Harmadik. Hasonlóan, ha egy mester egy másiktól elcsábítja [annak] egyik emberét, és ez bizonyossá válik, úgy őt a céh ítélete szerint büntessék meg. Negyedik. A céh minden egyes mestere minden negyedévben fizessen be tíz magyar [dénárt]9 a céhládába. Ötödik. Amikor a ládát az asztalra helyezik, mindenki adja elő a panaszát az egész céh előtt. Addig tegye ezt meg, ameddig a láda nyitva áll. Hatodik. Aki a láda mellett csúnya vagy más, oda nem illő szavakra ragadtatja magát, annak büntetését a tiszteletreméltó céh szabja meg. Hetedik. Ha a céhmester a céhet egybe hívatja, és valaki nem jön oda és nem jelenik meg, az büntetésként húsz magyar [dénárt] adjon. Aki [pedig] a céhet összehívattatja, az rójon le csakhamar szintén húsz magyar [dénárt]. Nyolcadik. Hogy egy özvegyasszonynak kiváltsága legyen, ha esetleg egy vándoréveit töltő legény jönne, hogy elsőként az özvegyaszszony részére bocsássák a legényt, amennyiben neki nem lenne. Semelyik mesternek vagy a céhhez [tartozó más] özvegyasszonynak ne dolgozzon. Ha az özvegyasszonynak lehetősége van arra, hogy egy legényt kérjen, a legkevésbé se dolgozzon saját kezével és gyötörje magát — ez céhünk szokásaival ellentétes —, és ez ne szégyenítse és csúfítsa a céhet. Kilencedik. Hogy az idegen legény vagy inas, aki egy tisztes mesterhez betér, kérjen munkát magának, máskülönben a mester nem köteles őt elszállásolni. A legény vagy inas pedig legkevesebb nyolc napot dolgozzon [ott]. Tizedik. Amely mester egy tanoncot felfogad, az a céh számára egy birodalmi tallért10 adjon. Amikor a tanonc kitanulta a mesterséget, akkor hasonlóképpen egy birodalmi tallért rójon le. Minderről rendszeres feljegyzést kell vezetni. Ne fogadjanak fel egy [olyan] tanoncot sem, aki nem rendelkezik születési levéllel, amit a ládába kell helyezni és megőrizni. Tizenegyedik. Minden egyes legény, aki a napi munkáját elvégzi, az azon felüli [munkáért] egy batkát11 vagy négy krajcárt12 kapjon. Minden egyes inas, aki a napi munkáját elvégzi, bérként tizenkét krajcárt kapjon. Tizenketedik. Ha a Mindenható Isten akaratából egy legény megbetegedne és pénzkölcsönre szorulna, amit a ládából kérne, akkor a lehetőségeihez mérten kölcsönözzenek neki. Amikor Isten segítségével meggyógyul, akkor ezt a kölcsönkért összeget híven, újra szorgalmasan munkájával szolgálja meg, vagy köszönettel a céhládába rója le. Tizenharmadik. Ha egy mázsánál13 nehezebb anyagot vagy elkészült munkát hoznának ide, azt egyedül senki át ne vegye, hanem a legidősebb mesternek jelentse, és azt az egység megőrzése végett egymás között osszák ki. [Aki nem így tesz, azt] két birodalmi tallérra büntessék. Tizennegyedik. Hasonlóan a most említett büntetéshez, két birodalmi tallér [terhe mellett] egyik halász se készíttessen saját anyagából saját kötelet. Tizenötödik. Egyik mester se vállaljon másnak munkát, [ha] valakinek még munkával adós, amíg őt előtte rendesen ki nem fizette és ki nem elégítette. Tizenhatodik. A mesterek az éves vásáron délelőtt tíz órakor mindannyian legyenek együtt a megállapított helyen, és semmilyen - akár kicsi akár nagy - kötelet el ne adjanak, amíg a portéka kirakodása meg nem történik. Nem kevésbé, ne értékesítsenek semmilyen munkát senki olyannak, aki azt ezt követően újra eladja. Hasonlóképpen senki se készítsen nyolcszálas fonálból kötöző- és ellenkötelet. Mivel pedig nincs az országban forgalomban lévő egységes mérték, a mesterek mindegyike ugyanazt használja és alkalmazza minden munkánál, amiből a legrégebbit és a legújabbat ne vigyék ki az erősségből a céh büntetésének terhe mellett. Tizenhetedik. Semelyik mester se használja fel a régi kötelet új munkában. Amennyiben pedig [valakit] ezen tetten érnének és kiderülne, az büntetésül a ládába négy magyar forintot tegyen, míg a ferences kolostornak két font14 viaszt adjon. Tizennyolcadik. Senkinek se engedjék meg, aki nem [tagja] a céhnek — akár zsoldos, akár nem —, hogy a maga hasznára űzze a mesterséget. Amennyiben dolgozni kíván, az egyik mesternél kérje ezt a céh rendje és szokása szerint. Ha egyik vagy másik mester munkát ad neki, akkor illendőség szerint koszttal és fizetséggel lássa el. Tizenkilencedik. Mivel mindenfelé az országban megszokott gyakorlat és szokás, hogy a külső városokban egyetlen vidéki, idegen mester sem árulhat, hanem csupán az odavalósiak; ezért itt Győrben és Komáromban is — más he-49