Kiss Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból II. kötet. (Győr, 2022)

A GYŐRI HAD MÉSZÁROSAINAK CÉHPRIVILÉGIUMA

- valamint halat - úgymint vizát, tokhalat, harcsát, csukát és pontyot — vagy hasonló vonagló [állatot] hoznak ide, akkor ezen vadhúst vagy halat senki más, csak az itteni mészáros darabolja fel.

Nyolcadik. Amikor ezen céh egyik segédjét rajtakapják, hogy esetleg nemes embernél vagy egyéb piacos helyen vagy falun húst vág, és nem házas- vagy mesterember, azt a tiszteletreméltó céhből el kell távolítani. És amikor egy mester - akinek a feleségét a halál elragadta - újra [akar házasodni], vagy a céh nőtlen legénye házasodni akar, tetszése szerint elvehet özvegyet vagy hajadont a céhen kívülről vagy a céhből. De [választottja] legyen becsületes és jámbor, valamint tiszteletreméltó viselkedésű. És amikor egy mester fia vagy egy idegen a céh mestere kíván lenni, és más mesterekkel a mesterség rendszabálya és igazsága szerint a céhbe jámboran és becsületesen csatlakozni; az jámbor, becsületes és jó házból való legyen. A mesterek [ennek] szorgalmasan járjanak utána, a jelölt [pedig] valós nemzetséglevéllel igazolja. Ez a személy, legyen akár a mesternek a fia vagy más, az itteni mesterek számára hűségesen és becsületesen szolgáljon és a mesterséget saját kezével jól és hatékonyan űzze. Eszerint, amennyiben a mesterek mindezekről meggyőződtek, [akkor a jelöltet] tegyék mesterré és vegyék fel a céhbe. [A felvett személy] legyen akár mester fia vagy más, az említett céhbe egy arany forintot3 adjon.

Kilencedik. Amikor egy özvegy férje halálát követően újra frigyre szándékozna lépni, senki más nem veheti feleségül, mint a céh egy tagja, amennyiben tovább akarja űzni az ipart. Ha pedig nem a céhhez tartozó személy vezetné az oltárhoz, [akkor] ne engedélyezzék az özvegy számára a mesterség gyakorlását. Gyermekeit azonban, akik a meghalt férjtől származnak, semmitől meg ne fosszák, tőlük semmit el ne vegyenek. Ha egy segéd - aki nem az egyik mester fia - mester akar lenni, és a dicsőséges céh és testvériség rendszabálya és törvénye szerint házasodni akar, akkor az csak a mesterség [rendszabálya] szerint a mesterek tudtával veheti feleségül egy mester özvegyét, leányát vagy más valakit. Aki ezzel szemben cselekedne, azt sem a dicsőséges céh nem veheti fel, sem pedig a dicsőséges testvériség nem engedheti sorai közé.

Tizedik. Amennyiben a vagyonos és tehetős özvegy férje halálát követően a mészárszéket megtartaná, ne tiltsák meg neki, hanem a mesterek hagyják meg neki a mészárszéket, és ahhoz — megfontolásuk szerint — egy ügyes és alkalmas segédet rendeljenek, aki aztán az özvegy számára a mészárszéket hűségesen és becsületesen, képessége szerint vezesse. Ha egy meghalt mester vagy asszonya az utánuk maradt örökösöknek, fiaiknak és lányaiknak hagyták [a mészárszéket], fiaik a mesterséget semmi módon ne űzzék és atyjuk mészárszékét ne használják, mielőtt a mesterséget alaposan és jól ki nem tanulják, majd meg nem nősülnek és mesterré nem válnak. Hasonlóképpen az elárvult leányok sem használhatják a mészárszéket, [csak] akkor, ha a most közölt módon becsületesen és jámboran a céh egyik tagjával kötnek házasságot.

Tizenegyedik. Ha megtörténne, hogy egy mester a kölcsönre vett marhát a kitűzött határidőre vagy napra nem tudja kifizetni, úgy a céhmester az eladó kérésére a mestertől - aki számára az adósság teljesítése vagy kifizetése lehetetlen — újra követelje [az összeget] az utolsó fillérig, és az adósságra emlékeztesse [őt]. Amennyiben [az adós] az adósságot elismeri és hosszabb fizetési határidőt kér, hogy ki tudja fizetni, úgy a céhmester a számára még nyolc nap haladékot adjon. Amennyiben pedig az előadó a nyolc napos határidőt nem akarná megvárni, hanem korábbi kifizetést akarna, akkor — amennyiben regiment-alattvalók4 [közötti] ügyről [van szó] — a soltész törvényszékére kerüljön. Abban az esetben pedig, ha városi mészárosokat érint, úgy a dicsőséges [városi] tanács elé kerüljön. Az ügyet a lehetőségeknek megfelelően és a legjobb megfontolás szerint tárgyalják.

Tizenkettedik. Amikor két vagy több mester együtt vásárol néhány marhát, ám ezek elosztásánál nem tudnak megegyezni, akkor az ügy kerüljön a céhmester és a többi mester elé, akik, hogy a további civódást megakadályozzák, békítsék ki a feleket méltányosság szerint, de senki számára se rójanak ki esküt. Amennyiben pedig a mesterek jószándékú eljárására a felek nem egyeznének meg, úgy az ügy [az előző cikkelyhez] hasonlóképpen a soltész törvényszékére vagy az itteni tanács elé kerüljön, ahol ezt az összekülönbözést a legjobb tudásuk szerint simítsák el.

Tizenharmadik. A környékbeli mesterek ne szelt vagy vágott, hanem egész vagy fél bőrös marhát hozzanak a városba. Ha ebből valami megmaradna, nem tudnák ugyanazon a napon szétmérni, akkor azt ne tegyék el [a városban], hanem ismét vigyék ki.

Tizennegyedik. Amikor egy mester vagy segéd vásárlás céljából marhára alkudozik, és a céhnek egy vagy több mestere, illetve segédje az üzlet megkötése előtt rossz szándék nélkül oda jön, úgy szabad vásárolniuk az eladótól. De mindenkor szorgosan meg kell akadályozni, hogy bárki a másiknak a marha [árát] megdrágítsa. Ugyanis akit ilyenen rajtakapnak, azt meg kell büntetni.

27