Kiss Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból II. kötet. (Győr, 2022)
A GYŐRI HAD MÉSZÁROSAINAK CÉHPRIVILÉGIUMA
A Magyar Királyságban a császár győri főerősségében [lévő] mészárosok tiszteletreméltó mesterségének rendtartása és rendszabálya; miként ezt a régi hagyomány dicséretes szokásával, igazságukkal és szabadságukkal eddig szilárdan használták, és most újra elismerik a következőképpen: Első. Valamennyi mester, aki Győrben egész évben húst akar szétmérni és eladni, nagypénteken jelenjen meg itt. A városi mesterek is kivétel nélkül itt mérjék szét és adják el húsukat a közölt időpontban. Aki pedig az említett időpontban nem jelenne meg a húst feldolgozni, az egész évben ne legyen jogosult semmilyen húst sem szétmérni és eladni. Második. A céhtagok közül senki se vásároljon olyan marhát, amiről tudja, hogy lopott. Aki ilyet tenne, annak ne engedélyezzék azt feldolgozni vagy eladni. Semelyik mészáros se vágjon le egy vagy több ökröt otthon vagy a tanyáján, hanem [csakis] a víz melletti vágóhídon. Még ha a nagy szükség meg is követelné, [akkor] se dolgozzon fel és adjon el senki tisztátalan marhát, ökröt, tehenet, borjút, juhot, bárányt, anyakecskét, kecskegidát, disznót vagy a marhának olyan részét, amit nem lehet elfogyasztani. Emellett farkast vagy rókát, valamint hasonló, nem illő [állatot] se. Amennyiben egy vagy több [mester] ilyet tenne, őt vagy őket a dicsőséges céhből, illetve a mesterségből ki kell zárni és egészen el kell távolítani. Tehát ezt a mesterséget a császár főerősségében soha többé ne űzhesse. A továbbiakban pedig tiltsák meg neki, hogy inast kérjen. Harmadik. Semelyik mester se dolgozzon fel semmilyen húst se vasár- vagy egyéb ünnepnapon — mint a tizenkét apostol vagy a Miasszonyunk ünnepein - a prédikáció befejezése előtt, még ha ezt a nagy szükség vagy a hús romlása meg is követelné. Negyedik. Minden szombaton és kedden a környék mészárosai ide jöhetnek, és itt, egy meghatározott helyen húsukat szétmérhetik; ám mindenkor egy fillérrel olcsóbban, mint ahogyan az itteni mesterek más napokon a húst eladnák. Ezért mészárszéküket ne állítsák korábban, mint a városi mesterek. Az itteni és a környékbeli mészárosok egyszerre állítsák fel mészárszéküket Szent Mihály napjától Szent György napjáig szombaton délután egy órakor; aztán Szent György napjától Szent Mihály napjáig két órakor, [ahol] estig és nem tovább [árulhatnak]. Kedden pedig egészen kora reggeltől délig [mérhetik] a feldarabolt részeket. Aki ezeket a szabályokat áthágná, attól vegyék el a húst és a piaci büntetési pénz lefizetésével büntessék. Az említett elvett hús és a büntetési pénz fele részben az itteni soltész1 bíróságára, az ispotály szükségletére háramoljon; a másik felét a húsnak és a büntetési pénznek pedig a város kapja meg. A városi mesterek is az említett két napon a környékbeli mészárosok közé állhatnak, és az említett helyen, mellettük a húsukat felvághatják, és ugyanolyan áron, mint a környékbeli mészárosok, eladhatják. Más napokon pedig a városi mesterek sehol máshol, csak a saját mészárszékükben mérjék ki és adják el [a húst]. Valamennyi jelenlegi és jövőbeni húst szelő, miként a környékbeli mészárosok is, a piacon az említett két napon és órákban munkája végzése közben ehhez a cikkelyhez tartsa magát. Ötödik. Azok a mesterek, akik marhát vásárolnak, amit a Magyar Királyságban újra eladnak vagy feldolgoznak, nem kötelesek sem harmincadvámot, sem pecsétpénzt2 fizetni. Aki pedig a vásárolt marhát nem adja el vagy dolgozza fel az országban, hanem külföldre akarja hajtani, az fizessen harmincadot és pecsétpénzt, de [minden egyéb] vámtól mentes legyen. Emellett pedig mesterségünk valamennyi mestere köteles a jó eladnivaló marhát mindenkor itt levágni, és az ebből [származó] húst nem kedve szerint, hanem a szegényeknek ugyanúgy, mint a gazdagoknak, az egyszerű harcosoknak ugyanúgy, mint a tisztségviselőknek, ugyanolyan áron szétmérni. Hatodik. Régóta az volt a szokás Magyarországon, hogy a mesterek a bőrt a mészárszékben a hús mellől adják el, miközben ettől nagy bűz és mocsok keletkezett. Ezért minden egyes mester a bőrt a házánál adja el, mindenekelőtt az itteni tímároknak vagy bőrösöknek, illendő árért. A környékbeli mészárosok pedig a bőrt az említett két napon a hússal együtt a mészárszékben adják el. Hetedik. Minden mester - akit nem terhel külön ügy — maga ellenőrizze és felügyelje a mészárszékét, hogy a húst jó mérlegen és helyes súllyal adják el és a népet ne károsítsák meg. Ezen dicsőséges céh mestereit semmilyen gúny és szégyen ne károsíthassa. Aki pedig nem maga felügyelné a mészárszékét, azt a céhmester és más mesterek (a dolog súlyossága szerint) büntessék meg. Amikor pedig vadhúst - úgymint szarvast, őzet, vaddisznót és így tovább 25
