Kiss Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból II. kötet. (Győr, 2022)
Bevezetés
két font viasz leadására büntessék. A beteg, és így jövedelmeitől elesett mester ellátását a céhládából fedezték. Ha pedig elhunyt az illető, akkor a céh saját költségén temette el (7.).159 A győri és komáromi kötélverők privilégiuma a megbetegedett legényekkel foglalkozott. Hasonlóan a magyar gombkötőknél megfogalmazottakhoz, a jövedelmeitől elesett személy a céhládából kérhetett kölcsönt a lehetőségeihez mérten. Amikor pedig meggyógyult, akkor a felvett összeget vagy „munkájával szolgálja meg, vagy köszönettel a céhládába rója le” (12.).160 Összegzés helyett Mindezek alapján két, egymással is szorosan összefüggő megállapítást tehetünk. Egyrészt a céhprivilégiumok öszszeállításánál igyekeztek a lehető legaprólékosabban szabályozni a mesterség működését, a tagság mindennapjait és kötelességeit, valamint kizárni az esetleges belső versengést és a konkurenciát. A szabályzatok megszövegezői és megerősítői számára a céh nem csupán egy iparostestület volt, hanem a városi társadalom olyan alapköve, amely egyszerre védte és konzerválta értékeit és érdekeit. Másrészt - Rigó Balázs kutatást alapul véve és Győrre szűkítve - megállapítható, hogy - függetlenül attól, hogy a városba rendelt had vagy a magyar lakosok igényeit szolgálták-e ki a mesterek — a (vizsgált) céhprivilégiumok kereteikben megegyeztek egymással, még ha tartalmukban és követelményeikben — a mesterségek közti különbségek miatt - el is tértek egymástól; mivel ugyanazon kihívások megoldására foglalták írásba cikkelyeiket. Amennyiben pedig idővel újabb problémák merültek fel, azokat újabb pontok beiktatásával kezelték. AZ IRATOK MEGERŐSÍTŐI A céh alapítása és működése szempontjából fontos volt a cikkelyek megerősítőjének személye. Ez ugyanis egyrészt a céhek tevékenységi körét, másrészt a tagság feletti joghatóságot is meghatározta és korlátozta. A magyar gombkötők nagyszombati privilégiumát a szabad királyi város magisztrátusa erősítette meg, majd érsekújvári közvetítéssel került az irat Győrbe. Itt a helyi mesterek a város földesurához, a káptalanhoz fordultak azért, hogy egészítse ki és konfirmálja a dokumentumot. Ez meg is történt 1630. december 1-jén.161 A győri német had mészárosai, valamint lakatos és puskaműves legényei és inasai a regiment162 tagjaiként, azaz regiment-alattvalóként a mindenkori Obrist joghatósága alá tartoztak. Előbbiek céhprivilégiumát - mint már több alkalommal említettük - maga Preiner írta alá és pecsételte le.163 A lakatos és puskaműves legények és inasok szabályzatát azonban már csak Hörtschen regiment soltész látta el kézjegyével.164 165 Ez azt jelentette, hogy esetükben a bíráskodás a törvénykezési rangsorban az Obrist bírói joghatósága után következő hadbíró kezében volt.161 A győri és komáromi kötélverők privilégiumát 1637-ben Mansfeld, mint győri Obrist erősítette meg. Az 1670. február 8-án latin nyelven kelt, négy cikkelyből álló kiegészítések egyikéből azonban kiderül, hogy a joghatóságot átadták a káptalan részére (3.). Ezt a kiegészítést öten erősítették meg: I. Lipót német-római császár és magyar király, Raimondo Montecuccoli győri Obrist,166 Karl Ludwig von Hofkirchen komáromi Obrist,167 Pálffy Tamás választott nyitrai püspök és magyar királyi kancellár,168 valamint Orbán István169 kancelláriai titkár. Ez az intézkedés azonban kérészéletűnek 159 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet; Bedy 1942. 26. 160 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri és komáromi had kötélverőinek céhprivilégiuma XV. 3. 7. kötet 161 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri gombkötők céhprivilégiuma XV. 3. 4. kötet 162 Lásd Glosszárium. 163 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri had mészárosainak céhprivilégiuma XV. 3. 3. kötet; László 1963. 382-385. 164 GyMJVL Gyűjteménye, Céhes iratok levéltári gyűjteménye, A győri had lakatos és puskaműves legényeinek és inasainak rendtartása XV. 3. 8. kötet 165 Lásd Glosszárium. 166 Montecuccoli életéről lásd: Pálffy 1997. 227.; Nagy—Hausner 2011. 679—740., Czigány—Domokos—Nagy—B. Szabó— Tóth 2019. 11—33. 167 Életéről és tevékenységéről lásd: Wißgrill 1800. 361.; Pálffy 1997. 284.; Fallenbüchl 2022. 132. 168 Életéről és tevékenységéről lásd: Fallenbüchl 1988. 99.; Fallenbüchl2002. 227-228. 169 Életéről és tevékenységéről lásd: Fallenbüchl 1988. 107.; Fallenbüchl2002. 218., 376. 20
