Vajk Borbála: Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból I. kötet. (Győr, 2021)
Bevezetés
választottak minden évben az idősebb, tapasztaltabb és nős mesterek közül. Ö képviselte az adott ipar űzőit a hatóságok és a vevők előtt, felelősséggel tartozott a szervezet és a tagság ügyeit illetően. Kötelességei közé tartozott az inasfelvételen részt venni, a mestereket évente legalább négy alkalommal házába összehívni,94 amely gyűlésen a felmerült vitás ügyeket megbeszélhették. Általában hónapról-hónapra ellenőriznie kellett a céhbeli mestereket, hogy az általuk előállított portékák megfelelő minőségűek legyenek. Meg kellett védenie a céhtagokat a kontárok vagy himpellérek konkurenciájától. Mindezeken felül őrizte a céhládát,95 amelyben a céh iratait és vagyonát tartották. A céheken belül fontos szerep jutott az atyamestereknek96 is, akik a legények dolgait felügyelték. Az erre a tisztségre általában évente választott mesternek szállást kellett biztosítania a munkát kereső vándorlóknak, és három napig a céhládában összegyűlt pénz terhére étkeztetnie őket. A céh tagságán belül a legfiatalabb mester lett a szolgáló vagy ifjúmester, akinek kötelessége volt különféle szolgáltatásokat elvégezni.97 A céhek tagsága az egyházi ünnepeken, körmeneteken együtt, saját zászlójuk alatt jelent meg. Ezen jelképek használata Győrben — Szabó Péter kutatásai szerint — a 17. század húszas éveiben terjedt el;98 melyről a német vargáké kivételével mindegyik céhprivilégium említést tesz. A fazekasok és a süveggyártók kiváltságlevelében azt olvashatjuk, hogy a káptalan az átvett privilégiumot kiegészítő első pontban a tagok számára kötelezővé tette, hogy saját zászlójuk legyen. Az utóbbi iparág űzői a magyar nyelvű panaszukban megemlítették, hogy nem kevés költségen ezt el is készítették.99 A SZÖVEGBEN ELŐFORDULÓ NÉHÁNY FOGALOM MAGYARÁZATA A középkori, illetve kora újkori magyar történelemmel foglalkozó kutatók számára komoly problémát jelent a különböző fogalmak magyarra fordítása. Ugyanis, amennyiben létezik is mai megfelelője az adott szónak vagy kifejezésnek, jelentéstartalma igencsak megváltozott, átalakult az évszázadok során. A kiváltságlevelek latin nyelvű részeiben több alkalommal is előfordul az oppidum szó, amelyet a magyar történettudomány szinte kivétel nélkül mezővárosként fordít le. Szatlóczki Gábor kutatásai alapján azonban utóbbi elnevezés a 16—17. századi magyar nyelvű forrásokban inkább kivételesen, mintsem általánosan bukkan fel, történetírásunk mégis a két fogalmat egymás szinonimájának tekinti. Elterjedt vélekedés szerint tehát az oppidum jelentése mezőváros, amelyet ugyan „városnak” tarthatunk, de nem védelmezte fal polgárait, azaz nem számított valódi kulcsos vagy kerített városnak, „létét pusztán annak köszönhette, hogy a különféle települések hierarchikus megkülönböztetéséhez, a város és a falu között egy új elemre volt szükség”.100 Győr esetében azonban tudjuk, hogy a káptalanvárost már a középkor végén palánk- vagy sövényfal övezte,10' míg a bástyák és kurtinák kiépítését követően pedig a Magyar Királyság egyik legjobban megerődített és védművekkel ellátott településévé vált.102 Azaz — ezen logika mentén haladva - Győr nem lehetett mezőváros, így a latin szövegrészben előforduló oppidumox. sem fordíthatjuk annak, csupán városnak. A Magyar Királyság városainak többségéről ugyan tudjuk, hogy fallal, árokkal, sorompókkal vagy kapukkal védelmezték, de a fogalmat azon településekre is alkalmazták, ahol ezek hiányában csak egy állandó őrszolgálat biztosította a közrendet, a polgárok nyugalmát. így az oppidum szót a 16. és a 17. században helyrajzi értelemben használták és egyszerűen várost, vagy az akkori gyakori szóhasználatban varast értettek alatta.103 A kiváltságlevelek latin nyelvű részeiben több alkalommal előfordul a civitas szó. Míg az oppidum megnevezés alatt helyrajzi fogalmar értettek, addig a város vagy a váras közösség értelemben használt alakját latinul az említett fogalommal írták. Szatlóczki megfogalmazása szerint: „a város (oppidum) tehát eredendően olyan falu (villa) volt, amely várral rendelkezett, ha pedig önálló egyházi és világi közösséget formált, akkor egyben civitasnak számított”.104 Fordítására így a szövegkörnyezettől függően a közösség és a város szavak is alkalmasak. A céhkiváltságok latin nyelvű részeiben találkozhatunk a praesidium fogalmával is. Magyar megfelelőjeként a történetírásunk a vár, végvár, végvárváros, végház és — az utóbbi időben — az erődváros kifejezést is használja. A szó valami ellen/elé ültetettet jelent. A 16. és 17. században magyarul legtöbb esetben 12
