„…kacérkodni fogok vele”. Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1838–1840 I. (Győr, 2014)

A naplók szövege

első olasz opera, melyet hallottam; érzékeim oly zavartak, oly feszültek voltak, hogy szót sem találtam érzéseim kifejezésére; azért toldalékul még most pár szót. Unger azon lélekrázó angyal, kit noha sokkal gyengébben, Schodelnénk tükröz vissza. Mint Borgia, gondolom, nemsokára utolérendi őt. nem így, mint Elena. Ezt ő oly remekül adja, hogy ez már szörnyű feladata volna csalogányunknak. Mint Lucrezia, ő az utolsó jelenetet felségesen adja; fia halálánál ezen elhaló, eltompult hangok, s midőn reáborul, ezen utolsó lélekrázó hang; ez sikoltva volt, de nem úgy kiáltva, mint Carolina szokja — de ezen egyetlen hang művészség vala; lélekrázó, elragadó melódia! Én nagy cseppeket izzadtam; forró lázban sínylődtem, fejem égett, szemeim szikráztak, ajkaim a belső tüztől felpattantak, én magamon kívül voltam; s midőn a függöny leesett, álmodni véltem, egy kimondhatatlan édes-keserű álmot, könnyeztem — nem tudtam miért —, belsőm fel volt lázadva. Én nem éreztem semmit, magamon kívül, ájuláshoz közel voltam. Brambilla igen-igen derék; ezen könnyűség, grazia, tűz, élénkség! O, a Bordalt elragadólag adja elő: ismételé. Sok ismételtetett, a muzsika felséges, de Marinoé még nagyszerűbb Borgiáénál. De persze ezt így előadva kell hallani! A díszítmények s öltözetek a legpompásabbak — persze számíthatatlan előhivatások.

15-kén. Délelőtt boltokban. Sephine, gróf Nákóné, s Louis nálunk voltak; ebéd után a Wiedenbe mentünk, a Politechnikai épületben való mükiállításba. Mily gazdag látvány ez! Bár minél előbb hazám szívében is láthatnék párját! Gépelyek, egyes művészek vagy gyárak remekművei pompáskodnak itt. A legművészibb kézimunkák, varrások stb. Az egyik teremben, melyben balról egy felséges szőnyeg kék fenékkel, benne sárga arabeszkok, mely egy nagy terem számára van szőve s 2000 pengőforintba kerül, vagyon. Ugyanott jobbról, az ablakban egy felséges kis aranymü látható: egy karszék, melynek párnája karneol, filigrán aranymüvű. Előtte egy asztalka áll, rajta tintatartó, gyertyatartó, koppantó tálcán, nyílt lorgnon, s tűvánkos. Fiókja félig ki van húzva s benne két osztály finom selyemmel, egy gyűszű, mely azonban nem nagyobb egy gombostű fejénél, mind aranyból s egy ollócska ezüstből — ez remekmű! Ennyi türelem, pontosság, tisztaság ezen műben! Sváb, pesti művészünk új feltalálá- sú zongoráját találtam; igazán sokkal rövidebb a közönségeseknél s mégis ugyanoly erős hangot ad. Cseresznyefából készült, közelebbről nem vizsgálhatám, mert az óra már elkongott s mindenkinek távozni kellett. Este ugyan a Wiedenben: Die verhängnisvolle Faschingsnachtba men48