„…kacérkodni fogok vele”. Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1838–1840 I. (Győr, 2014)

A naplók szövege

próbáltunk együtt. Ő igen kedves vala. Egy francia párdal után: Void le soir, fejét nyakamra hajtá s egy gyönge, meleg, hosszú csókot nyomott reá. Én tettem, mintha nem vettem volna észre. Térdei ismét nagy mozgásban voltak. Egyszer, midőn felkelek, kottákat kereső/*6 karját csatolá derekamon át, de én anélkül, hogy reánéztem volna, lassan kicsűszék karjából s ő többé semmit sem mert. Legjobb ilykor nem nézni reá; mert habár sértett Hiedelem komolyra borítja vonásainkat, tehát mégis a hiúság mosolyt, ha gyengét is, von ajkainkra. Ez a hiba Marinál, hogy ő ilykor soha sem találja a középutat. Vagy pöröl, s ekkor kinevetik, vagy mosolyog, s ekkor többet mernek. O soká maradt, talán 10-ig; adja az ég, ma többet, mint valaha, égett bennem a kívánság, Tónit bírhatni! Hangom hajlékonyabb vala ma; roulade-okat meglepetve éneklék. Forró ima szállott fel Mindenhatómhoz, adná kegyességeinek ezen egyikét is: gyakorlatosságot, hajlékonyságot hangomnak. Ez segítné elő fő kívánságom teljesülését!

12-kén. Mily álmom vala! Fölébredék utána s oly mélyen megrá- zódott valék, szívem oly erősen dobogott, hogy csak soká utána alhattam el s csak akkor, midőn kezemet erősen reá szorítva, ennek' kiállhatlan dobogását valamennyire mérséklőm. Almodám, hogy soirée-ban valánk. Tóni volt itt s gordonkán elragadólag játszott, mintha énekelt volna. Beze- rédj Etelka is jelen volt s meghívott magukhoz Kőszegre táncvigalomra, keddhez nyolc napra. Tóni is odajövendő vala, gondolám, majd krepp ruhámat készítem el akkorára. Tóni sok figyelemmel viseltetett irántam; körülöttem volt mindig; kitüntetett; minduntalan kezemnél fogott; szóval mutatá, hogy érdeklem. Egyszerre egy nagy teremben valánk, melyben biliárd álla; roppant nagyságú. A két túlsó félen két ellenpárt állott; az egyiken Tóni, Bezerédj Pál mint secundansa,6** a másikon egy szemüveges, Fischer mint secundansa, de a duellírozónw> civil kaput volt s meg nem ismerhetém. Az abba nyíló teremben a társaság gouter-nál ült. Kérdőm Buirette-t s még pár tisztet, ki a duellírozó — nem mondák. Ismét visszatérők s Pichler kapitányt ismerém benne meg. Kifejezhetetlen szorongással kérdém Tónit, mi e párharc oka? O kezemnél fogott, azt gyöngéden megszorítá, szemembe nézett, kifejezhetetlen édes, kedves kifejezéssel s mondá, hogy az felettem elménceskedni mert, engem rossz világosságba 586 587 588 589

586 Ti. keresendő.

587 Ti. a szívének.

588 Segédje (latin) — ti. párbajsegédje.

589 Ellenfélen, küzdőfélen (latin).

I 15