Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1838-1840. 1. kötet. (Győr, 2014)
A naplók szövege
tem. Este három ternót csináltam s csinos cifraságokat kaptam. Kellemes volt számomra Saar Mari jelenléte. 19-kén. Délután Fischer, ki tegnap érkezett Bécsből és Chernél voltak itt. Utóbbinak fürtömet adám, következő sorokkal: „Kívánságát, íme teljesítem. Kissé soká kellett önnek várni, megvallom s csak barátnőm meg nem szűnő biztatásaira nyújtom azt Önnek. Ne vélje, mintha Önben nem bíznék s attól tartva, hogy Ön vagy bizalmammal visszaél, vagy pedig az Önre nézve talán csekély ajándékra nem figyelve, engem gúnyos elméncségeknek tesz ki. Nem töltőm be előbb kérését. Nem, én Önt tisztelem s hiszem s reményiem, hogy Ön nem érdemetlen bizalmamra. Azonban én oly, megvallom, túlzott finom érzésű vagyok, hogy jobb meggyőződésemmel semmiképp sem férhetett össze azon gondolat: egy férfiúnak, ki nem rokonom, ily ajándékot adni. Barátném biztatásainak köszönje tehát egyedül ezen adományt. Ő jobb meggyőződésemet s gyöngéd női érzésemet ugyan nem irtá ki, de legalább elaltatá. Ön nem ismer engem eléggé, hogy megértsen s felfoghassa, mennyire rettegek oly cselekedetnél, melyet mások csekélységnek tartanak, de melyet én egy oly lépésnek tartok, mellyel könnyen kicsúszhatni azon síkos pályán, melyen haladunk. Én jegyesemnek akartam első fürtömet nyújtani — Ön ezen szép öntudattól foszt meg.” S így ez megtörtént, mit soha sem gyanítottam volna. Nagy tusámba került! Tudom, hogy nála jól el van téve s ezért nem is rettegtem; de önmagamért! Ez az első lépés megtörtént — majd ilyesmihez szokom s majd én is vesztek lassanként azon égi tisztaságból, melyre eddig oly büszke voltam! Én mélyen soha sem fogok esni, de hogy ezt elkerüljük, ily csekélységeket is el kell kerülnünk! 21-kén. Anyám játszott ma este, vagy inkább délután. Pelikán, tante Claire, és oncle Misch-sel. Délután Rohonczy Mária és Chernél voltak itt. Ez válaszolt igen jelesen és csinosan soraimra, mondám neki azonban, csak tartsa meg fürtömet, mert ha vissza is adná, csak magamat hazudtolnám meg. Pauline is itt volt egy percre s mondá, hogy a szegény Jenik Mari rothadó lázban halt meg; következése azon rossz életnek, nyilván, melyet élt! Este: Glück bessert Thorheit-ba eresztett jó anyám, ki az J / / / • *557 alatt Zaynéhoz ment. Marit Batthyányné vette páholyába. Wilhelmi' Bécsből adá a Gouverneurt, s néha magának bécsi szokása ellen egy kis túlzást engedett. Mégis müéleményben részesite, mert ez természetesség, 557 557 Wilhelmi, Friedrich (1788-1852), a bécsi Burgtheater tagja. 107
