Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
Lovas Gyula: 125 éves a Bécs-Győr vasútvonal
Lovas Gyula: 125 éves a Bécs-Győr vasútvonal Ullmann a Nordbahnnal létesítendő kapcsolatra épített. Ez a kapcsolat jelentősnek látszott, mert hisz a már folyamatban lévő poroszországi és szászországi vasútépítések azt ígérték, hogy Szilézia határain több ponton lesz összeköttetés teremthető az észak felé haladó osztrák vonalak számára. Az osztrák vonalakba bekapcsolódó bal parti vasút így távoli országokkal remélhetett kapcsolatot. A bal parti vasút csatlakozása a Nordbahnnak is előnyösnek ígérkezett, hiszen új forgalmat hozhatott számára, s ez megszerezte az Ullmann-féle vasúttervnek a Nordbahn mögött álló tőke támogatását. A tervezett magyar hálózat pedig a magyar nemzeti politika számára volt kielégítő ígéret, s biztosította a közvélemény támogatását: belső áruforgalmat és nemzetközi kapcsolatot egyszerre ígért. A középponti vasút hálózatterve olyan ígéretes volt, hogy az ország legnagyobb részének rokonszenvét elnyerte. Mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy ha a terv szerinti Pozsony-Pest, a Pest-Cegléd-Szolnok, a Szolnok-Arad, a Debrecen-Tokaj és a Debrecen-Nagyvárad vasútvonal elkészül, „az ország egy olyan vasúti hálózat birtokába jut, melynél többet abban az időben nem is kívánhatott". Amikor a Pest-Pozsony vasútvonal térképet a pozsonyi Redout teremben közszemlére kiállították, s amikor megtörténtek az első lépések a debreceni vonal építésének előkészítésére is, még Széchenyi lapja, a Jelenkor is lelkesedett: „... ami nyolc századig a magyarok képzeletén túl volt, többnyire a világtól elzárt Debrecen, s termékeny vidéke, a termények s művek cseréje, millió forintok gyakori kinyerése által nem csak a hon külön vidékeivel, de a szomszéd tartományokkal és a birodalom fő városával is érintkezésbe jövend." Ráadásul a tervben szerepelt a Buda-Győr és a Buda-Székesfehérvár-Győr vonal is, „szinte csodálkozni lehet rajta, hogy ha a tervnek ellenzői is akadtak." Valójában a középponti vasút társaság csak a Pest-Pozsony, Pest-Cegléd és Cegléd-Szolnok-Debrecen vonalakkal, „mint elhatározottan megválasztott fővonalával" jelentkezett, a többit csak, mint lóvontatású szárnyvonalakat kilátásba helyezte. A két társaság ügyeibe alaposabban betekintő ráadásul azt is láthatta, hogy az építéshez szükséges hatalmas tőke is hiányzik. Csakhamar kiderült, hogy az építkezéshez szükségesnek tartott tőke a hálózat egyharmadának megépítésére sem lesz elegendő. 1839. január 2-án értesítette a Helytartótanács Moson megyét, hogy a Sinaféle vasúttársaság tervezett hálózatából elsőként a Bécs-Pozsony és Bécs-Sopron vonalait építi meg. A megye közgyűlése erre az érintett uradalmak képviselőiből és megyei tisztviselőkből választmányt alakított, azzal a céllal, hogy ez foglalkozzon a vasúti ügyekkel. A választmány első megbeszélésén, 1839. február 27- én megvitatta a Pozsony-Lajtafalu közötti vonal tervét, valamint az ezzel kapcsolatos mérnöki jelentéseket. A választmány a Lajtán tervezett 10 öl nyílású hidat nem tartotta elégségesnek. Olyan nyílású hidat kértek helyébe, amely nem okoz árvízveszélyt, s ugyanakkor a Lajta-szabályozás terveihez igazodjon. Ugyancsak foglalkozott a 95
