Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
Farkas Andrea: A vasút mint a reprezentáció eszköze II. Rákóczi Ferenc kassai újratemetésén (1906)
Farkas Andrea: A vasút mint a reprezentáció eszköze II. Rákóczi Ferenc kassai újratemetésén (1906) Rákóczi és a bujdosó társak sírjainak felkutatása jelentős tudományos eredménynek számított. Thaly Francois Lobryval — a lazaristák missziójának galatai főnökével — kötött szóbeli megegyezése értelmében több mint két évig hallgatott az ügyről. így először 1892-ben a Magyar Történelmi Társulat negyedszázados emlékünnepén beszélt kutatásairól, majd 1893-ban kiadott munkájában20 is részletesen beszámolt róla. Ezután következetesen kutatott az emigráció történeti emlékei után, és élete utolsó éveit a hamvak hazaszállítása nemes céljának szentelte. A hamvak hazahozatalára azonban még évekig nem került sor, bár elintézését a törvényhatóságok továbbra is sürgették. A Rákóczi-szabadságharc kirobbanásának 200. évfordulója évében (1903) viszont gyors fordulatot vett a hamvak hazahozatalának ügye, ám ennek politikai háttere is volt. 1904 tavaszára kiéleződött a belpolitikai helyzet az országban. Az udvar a katonai újonclétszám felemelését követelte, az ellenzéki Függetlenségi Párt a parlamenti obstrukciót alkalmazta, közben pedig az országos vasutassztrájk bénította meg egész Magyarországot. Gróf Tisza István miniszterelnök házszabály-módosítással próbálta a parlamenti obstrukciót letörni. Végül a parlament ellenzéki Függetlenségi Pártja (Thaly Kálmán alelnökkel) békejobbot nyújtott a miniszterelnöknek és pártközi megállapodást kötöttek. Tisza visszavonta a házszabály-módosító indítványát, a Függetlenségi Párt pedig elállt az újonclétszám emelésének megakadályozásától. A látványos béke hosszas tárgyalások gyümölcse volt, amelyben az udvar is komoly szerepet játszott. A király, I. Ferenc József 1904. április 18-ai levele — amelyben utasította Tiszát, hogy foglalkozzon II. Rákóczi Ferenc hamvai hazaszállításának ügyével — látványos válasz volt a létrejött megegyezésre. Mindenesetre a leirat egyfajta jutalom volt Thaly számára, ugyanis véletlenül nemcsak a március 10-ei beszéde került a király kezébe, hanem Thalynak az, a néhány nappal korábban, március 7-én egy hosszabb vita során elhangzott parlamenti felszólalása is, amelyet a hamvak hazahozatalának érdekében mondott. Az 1904. június 22-ére a miniszterelnök által összehívott értekezleten a jelenlévők döntöttek a hamvak hazaszállításának lényegesebb mozzanatairól: „A hazaszállítás vízi úton fog történni, a Fekete-tengeren Constantáig a Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársaság által ezen célra hazafias készséggel átengedett Kelet nevű 1200 tonnás hosszújáratú hajón, folyó évi október 25-én; Constantából pedig vonaton Budapestig, illetve Kassáig és Késmárkig."21 Ezen felül pedig: „Constantára a MÁV igazgatósága küld le egy szalonkocsit és egy hullaszállító kocsit (ez utóbbit egy poggyászkocsiból fogják átalakítani) belül gyászdrapériával, katafalkkal és bőséges villanylámpákkal, melyek 20 Uo. MOL K 26-1906-XLI-86 (I)-5133. 63
