Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
Csurgai Horváth József: A vasút ellentmondásos hatása a városra - Székesfehérvár mint közlekedési csomópont
CSURGAI HORVÁTH JÓZSEF A VASÚT ELLENTMONDÁSOS HATÁSA A VÁROSRA - SZÉKESFEHÉRVÁR MINT KÖZLEKEDÉSI CSOMÓPONT Székesfehérvár kedvező földrajzi fekvése során vált fontos útvonalcsomóponttá; többek között vásárövi, völgybejárati és útváros jellege eredményezte, hogy az Árpád-korban országos székhellyé fejlődött. A későbbi századok elhalványították jelentőségét, különösen a hosszan tartó török uralom eredményezte, hogy e szerepkörét elvesztette, ám a török alóli felszabadulást követően, a város helyzeti adottságai következtében ismét fontos vásárvárossá emelkedett. Ez jelentős fejlődést és városias települést eredményezett, különösen a kiegyezés koráig, de országos székhelyből vidéki, regionális központtá, majd egyre inkább megyeszékhely jellegű településsé vált. 1 A forgalmi csomópont fejlődése kereskedelmi szempontból az 1870-es években sem volt töretlen, ami mindenekelőtt a város közlekedés-földrajzi helyzetével és a főváros közelségével volt magyarázható. Az 1848-1849. évi forradalmat és szabadságharcot követő városi népességfogyatkozás és gazdasági pangás megszűnésében azonban fontos szerepet játszott, hogy ismét jelentős forgalmi központtá fejlődött. A vasútvonalak átadását követően a megyeszékhelyet a növekedés és a népességgyarapodás jellemezte. A Ferenc József Keleti Vaspálya létesítéséhez — amelynek nyomvonalkijelölése és a földkisajátítások előkészítése 1857-ben kezdődött — a város is jelentős anyagi hozzájárulást nyújtott. Székesfehérvár 50 katasztrális hold földterületet, építőanyagot — téglát és követ — biztosított a vasútépítés elősegítése érdekében, továbbá abban a reményben, hogy „az itt keresztülvágó négyes irányzatú vasút e városra hasznot fog árasztani". A városi hozzájárulás a későbbiek során módosult, tekintettel arra, hogy az „indóház" nem a város által javasolt Vásártéren épült fel.1 2 Ez esetben a Belvárostól néhány száz méterre épült volna fel a vasúti pályaudvar, a lóvásártér közvetlen szomszédságában. A városi elképzelés meghiúsulásának köszönhető, hogy a vasúti pályaudvar elhelyezése szerencsésnek mondható, hiszen a tervezetek közül az a változat valósult meg, amely a legkevésbé szakította szét a város belterületét. Számottevő változást a vasútvonal kiépítése az úgynevezett Alsóváros vonatkozásában jelentett, a vasút kettészelte e városrészt. A vasútvonal és az indóház kialakítása más változást a városi közlekedésben a dualizmus időszakában nem hozott, a „vasút utcája" csak az 1930-as években, a Várkörút kialakításával jött létre, addig a korábbi utcákon bonyolódott le a forgalom. A vasúti pályaudvar tehát nem jelentett zavaró tényezőt a város szerkezetében, ugyanakkor kétségtelen, hogy strukturáló tényező volt, hiszen térségében 1 Thirring, 1938.208. 2 Lauschmann, 1998. 60.
