Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)

Tilcsik György: „Az én rózsám vasutas, vasutas, vasutas, hogyha nem sok az utas, rögtön megölel." A vasút, a szabadtéri szex és a házasságtörés összefüggései az 1930-as és az 1940-es években egy celldömölki válóper tükrében

TILCSIK GYÖRGY „AZ ÉN RÓZSÁM VASUTAS, VASUTAS, VASUTAS, HOGYHA NEM SOK AZ UTAS, RÖGTÖN MEGÖLEL". A VASÚT, A SZABADTÉRI SZEX ÉS A HÁZASSÁGTÖRÉS ÖSSZEFÜGGÉSEI AZ 1930-AS ÉS AZ 1940-ES ÉVEKBEN EGY CELLDÖMÖLKI VÁLÓPER TÜKRÉBEN* Néhány szikár szó az itt-ott „pajzán" források elé Mindazok, akik csak valamelyest is ismerik egy megye vagy egy város árva­székének iratanyagát, tudják és igazolhatják, hogy ezen iratok nemcsak az egyes személyek vagy családok sorsának és történetének feltárását képesek igen haté­konyan segíteni, hanem egyúttal igen becses és szinte kimeríthetetlen forrásai — többek között — a társadalom- és az életmód-történeti kutatásoknak is. Magyarországon a felállításukról intézkedő 1870:XLII. törvénycikk 8-10., va­lamint az 1871:XVIII. törvénycikk 23-25. §-ai mellett az árvaszékek tevékenysé­gének szervezeti kereteit és tartalmi kérdéseit lényegében és célirányosan három törvénycikk, valamint a részint hozzájuk kapcsolódva megjelent, ugyancsak három rendelet szabályozta.* 1 Ezeknek megfelelően, az 1872 és 1950 között a közigazgatás részeként működött megyei és városi árvaszékek alapvető feladata az volt, hogy képviseljék és megóvják a valamilyen okból atyai hatalom alatt nem álló — ilyen volt többek között az árvaságra jutott, vagy válófélben lévő szülők gyermekeként élő — kiskorú, továbbá a valamely okból gyámság alá helyezett nagykorú személyek érdekeit. Ha szükségessé vált, az érintett kisko­rúak mellé — nagykorúvá válásukig — gyámot, a felügyelet alá helyezett nagy­korúak mellé pedig gondnokot rendelt ki, akik képviselték a reájuk bízott sze­mély vagy személyek érdekeit, el- és beszámolási kötelezettség mellett kezelték azok vagyonát, és eljártak helyettük minden hivatalos ügyben. Az árvaszék első számú embere az elnök volt, aki mellett legalább két ülnök, egy jegyző és megfe­* Ezen írás első változata pár évvel korábban már megjelent egy ünnepi kötetben: TILCSIK, 2006. Mostani megjelentetését a kötet szerkesztőinek kérése indokolja. 1 Magyarországon az árvaszékek felállítását „köztörvényhatóságok rendezéséről" szóló 1870:XLII. törvénycikk 8., 9. és 10. §., valamint „a községek rendezéséről" kiadott 1871:XVIII. törvénycikk 23., 24. és 25. §. rendelte el. Az említett további hat jogszabály pedig az 1877:XX. törvénycikk „a gyám­sági és a gondnoksági ügyek rendezéséről", az 1885:VI. törvénycikk „a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. évi XX. t. ez. némely intézkedéseinek módosításáról és pótlásáról", az 1923:XXXV. törvénycikk „a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszámá­nak csökkentéséről és egyes kapcsolatos intézkedésekről", a 47.046/1877. B. M. számú rendelet „a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877:XX. t.-czikk életbeléptetése tárgyában", a 128.000/1902. B. M. számú rendelet a „Gyámsági ügyviteli szabályzat az árvaszékek részére" és a 7.740/1923. M. E. számú rendelet „a gyámügyi eljárás módosításáról" volt. MTT, 1869-1871. 212.; 282.; MTT, 1877-1878. 24-72.; MTT, 1884-1886. 184-187.; MTT, 1923. 219-228.; MRT, 1877. 654- 720.; MRT, 1902.1491-1640.; MRT, 1923. 330-332.

Next

/
Thumbnails
Contents