Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
Márfi Attila: Pécsi filléres vonatok a két világháború közötti korszakban
Márfi Attila: Pécsi filléres vonatok a két világháború közötti korszakban gazdagodjanak és ezt a benyomást és értéktrendet vigyék magukkal. Az 1930-as évekre már annyira népszerűek voltak ezek az idegenforgalmi, egy, s olykor több napos pécsi látogatások a filléres gyorsoknak köszönhetően, hogy a város lakói számára már teljesen elfogadottá vált. Nem véletlen, hogy Hamerli Antal pécsi lakos 1939-ben készített „Egy nap Pécsett” című amatőr filmje is ezt a közkedvelt városnéző túrát örökítette meg díjnyertes filmjével. S most pedig nézzük meg az idelátogató vendégek oldaláról, hogy milyen élményeket, benyomásokat adott a nevezetes egy napos pécsi körséta. Nevezetesen az 1932 májusában a Szegedről Pécsre érkező filléres gyors vendégeinek élményeit rögzítette nem kis irigykedéssel egy szegedi újságíró „Pécs néma leckéje, amely nekünk szól” címmel:22 „Hírül hozták a Pécsre átránduló vendégek, hogy a szabaddá tett vasúti peronon térzene fogadta és búcsúztatta az érkezőket. Hírül hozták és hangosan hirdetik, hogy Pécsett a vendéglátó város közönségének - nem is szólva a hatóságáról, ezrei fogadták a víkend vonatot. Nálunk nemhogy a vasúti peront nem nyitják meg, de odáig mentünk a figyelmetlenségben, hogy még a Széchenyi teret sem engedjük át belépti díj nélkül a vendégeknek... Hírül hozták a szegediek, hogy Pécsett a villamos vasút a víkendnapon 30%-kal leszállította a viteldíjat, hogy a legelőkelőbb szálloda kettő pengőért nyitotta meg szobáit a vendégek számára, és hogy a szobákban egy csokor virág várta őket, amelyek Pécs város színeit kifejező szalaggal kötötték át. Hírül hozták, hogy Pécs városban minden szegedi vendég ingyen kapta meg a pécsi napilapok aznapi számát és egy praktikus útmutatót. Az ajándékcsomagot a következő felírású szalaggal kötötték át: „Szegedi vendégeinek szeretettel Pécs. sz. kir. város” Nálunk erről beszélni sem lehet, legfeljebb kalauzt kaphatnak a vendégek - pénzért. Pécsett figyelmeztetik a vendégeket, hogy borravaló nincs. Pécsett a főjegyző reggeltől estig ott volt a vendégek között. Fogadta, kalauzolta és este a vonaton mindenkitől elbúcsúzott. Pécs minden gyára tárt kapukkal várta és kísérőről gondoskodva mindent megmutatott vendégeinek. Nálunk, mint mondják csak a sóraktár volt nyitva, lévén az mindnyájunk panaszirodája. Az ipartestület vezetősége nagy figyelemmel hallgatta Pécsett járt tagjainak elbeszélését és elhatározta, hogy a jövőben külön fog gondoskodni az ideérkező iparosok fogadtatásáról és kalauzolásáról, majd megállapította - mentséget keresve Szeged számára, hogy Pécs Dunántúl. Szegednek tanulnia kell az udvarias és figyelmes dunántúli várostól, ahová mindenki örömmel látogat el máskor is.” Szép és elismerő szavak városunk a közelmúltban tapasztalt vendégszeretetéről, s problémaérzékenységéről... Pedig a derék szegediek nem ismerték még azt a gyakorlatot, ami a későbbiekben honosodott meg, hogy a visszautazókat az idegenforgalmi iroda munkatársai kikérdezték, miképpen érezték magukat Pécsett. Voltak-e kedvezőtlen benyomásaik, s a ha igen mik ezek, hogy legközelebb már ne fordulhasson elő. A szegediek pedig nagyon hamar okultak ezekből a példákból, mert az 1931-ben elkezdődő Dómtéri játékok további sikeres megszervezéséért a Pécsett tapasztaltakat is hasznosították.23 Itt fontos megemlíteni, hogy a filléres vonatakció azt is jelentette, hogy a városok, régiók, nagyobb tájegységek megismerkedjenek egymás kulturális, természeti és gazdasági értékeivel. Az első években elsősorban Budapestről érkeztek az olcsó járatok, viszont 22 Uo. AIK, 32. 20. sz. 1. 23 www.filleres vonatok/sulinet 129
