Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
Lovas Gyula: 125 éves a Bécs-Győr vasútvonal
Szigorúan ellenőrzött vonatok rossz, hogy a legmerészebb képzelet sem tud átkozottabb és rosszabb állapotban lévőt elképzelni, és oly keskenyen kanyarog, egy mintegy száz ölnyi szakaszon mindkét oldala lejtős, közepe mint egy gótikus boltozat kiemelkedik; azon a föld agyagos és nyoma sincs kavicsolásnak; esős időben a kocsik tengelyig a kátyúba süllyednek, jegesedéskor a kocsik egész légiója csúszik a vízlevezető árokba, s már most, amikor a veszély még nem nagy [...] harminc esett abba. Ilyen az a postaút, mely az uralkodó székhelyét a magyar fővárossal összeköti ezen a helyen és beszélnek a kereskedelem fejlesztéséről, az Ausztriával való forgalomról és kivitelről." Az utak állapota miatti panasz gyakran megismétlődött, így például 1846. január 27-én a lap beszámolt arról, hogy „a rossz utak miatt csak gyenge a gabona-felhozatal a győri boltokba." 1852-ben a megyefőnök Moson megye községeit is mozgósította a vasútvonal mielőbbi továbbépítése érdekében. Mikor a vonal továbbépítésének engedélyét megkapta a vasúttársaság a soproni helytartótanácsi osztály a meginduló vasútépítésekkel kapcsolatos eljárások segítésére másolatban megküldte az egyes megyei hatóságoknak a vasútengedélyezéseknél és azokkal kapcsolatos teendőknél figyelembe veendő 1837. december 29-én és 1838. június 18-án hozott uralkodói határozatokat. Szeptemberben már jelentkeztek és végighaladtak a vasút mérnökei a megyei tisztviselők kíséretében a tervezett vonalon. Szeptember 24-én a Rába mellett, Abdánál a megyei tisztségviselők helyét a bejáráson Győr város tisztviselői vették át, s haladtak végig azon a nyomvonalon, amelyen már 1836-ban tervezték a pályát. A tervezett vonalvezetés két helyen keresztezte a bécsi postautat, egyszer a soproni utat, aztán metszette a győri elővárosi temetőnek egy kis sarkát, majd a Gottesackernek nevezett szántót. Meghatározták, hogy a vonal a pápai utat a Práternek nevezett helyen keresztezi, s azt, hogy a temető után fogják megépíteni az állomást. Felsorolták, s kijelölték az ezen a pályaszakaszon szükséges műtárgyak helyét, köztük a 43 öl hosszú hídét a Rábán és a 66 öles hídét a Rábán. A vasúttársaság a szeptemberi bejárás nyomán írásban közölte a szándékolt vonalvezetést a várossal. Győr községi tanácsa 1853. december 9-én annyi kétség és remény után ismét bizakodások között foglalkozhatott a Bécs-Győr vasútvonal ügyeivel. A vasúttársaság bejelentése, miszerint a vonalát Győrön keresztül Újszőnyig fogja építeni, nem találkozott a város vezetőinek egyértelmű tetszésével. Ennek megfelelő volt a tanács első határozata is a vasútvonalhoz szükséges városi területek kérdésében. Mint 1846-ban a mosoniak most a győriek is azt szerették volna, ha a pálya csak a városukig épült volna. A kijelölt vonalvezetést azonban végül is elfogadta a város községi tanácsa, s azt is, hogy az állomás a város vásárterén épüljön meg. A korábban ígért ingyenes területátengedésről azonban ekkor már hallani sem akart, hanem 30 krajcárt kért a vasút részére átengedendő városi területekért. Ezzel szemben a vasúttársaság arra hivatkozott, hogy már 1839 májusában is ingyenes területátengedést ígért a város, s azzal fenyegetett, hogy a vasútvonalat inkább a városon kívül 112
