Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)

Balogh János Mátyás: A vasút mint megálló - egy átutazó naplóíró proletár a vasútnál

Balogh János Mátyás: A vasút mint megálló — egy átutazó naplóíró proletár a vasútnál

• 1886. augusztus 1. (vasárnap): „elmentem Hoffmanhoz, hétfőre Engels térmesterhez utasított";

• 1886. augusztus 2. (hétfő): „Átjöttem, Engels térmesterrel beszéltem, keddre rendelt ki";

• 1886. augusztus 3. (kedd): „onnan ki Engelshez, ki is mint éjjeli őrt felvett [...] vissza, kissé elkésve értem ki, s megkezdtem szolgálatomat". (Tehát sikerült már az első nap is elkésnie...)

• 1886. augusztus 9.: „A szolgálatban Pintér alva lepett meg.";

• 1886. augusztus 10.: „Pintér ismét alva lepett meg, jelentést tett.";

• 1886. augusztus 11.: „A jelentés következménye, hogy nappali őr lettem.";

• 1886. augusztus 12.: „Később érkeztem reggel kissé a szolgálatba, amint hallom a főnök megrovott érte, azon ürügy alatt, hogy a főnökhöz kelle mennem, elmentem Esztihez, ott reggelizve kibékülés, gyanúm alaptalan volt";

• 1886. augusztus 14.: „Reggel kissé elkéstem".

A még éjjeli őr Lowetinszky János már néhány nappal azután, hogy megkezdte munkáját leírhatta naplójába: 1886. augusztus 7.: „Irtózatos lopások történnek itt", a pályaudvari lopásokhoz azonban maga is hozzájárult:

• 1886. augusztus 13.: „Délben egy csinos menyecske jött búzát szedni, adtam neki, úgy látszik, egy kis spuci lesz";

• 1886. augusztus 14.: „délelőtt semmi új, azt a menyecskét várom, helyet elkészítettem, az 14 1-kor el is jött, szemében nemi hánykolódás után megkaptam, aztán búzát víve elment. Később bevallja, hogy 3 gyermek anyja, ilyenek a nők mind.";

• 1886. augusztus 17.: „délben a menyecske eljött, egy zsákrakás mögött kéj, panaszkodott, hogy igen erős vagyok";

• 1886. augusztus 20.: „déltájt menyecském jött, kéj, búzát víve elment" .

Azonban ebből a vasúti megállóból is csakhamar kifutott Lowetinszky János József életének vonata, ugyanis ez év októberben be kellett vonulnia katonának. Leszerelése után (a három éves katonai szolgálatot követően) ismét visszatért a vasúthoz. Érdemes részletesebben is bemutatni, hogy ezúttal hogyan szerezte meg a rakfelvigyázói csapatvezetői állást:

• 1889. október 7.: „Anna néni bement Oberbauerhez kérdezősködni, nincs-e írnokra szükségük, azt mondták, küldenek hozzánk majd. [...] Útközben nagy meglepetésemre találkoztam Borszéky miniszteri osztálytanácsossal, ki igen szívesen üdvözölt, s a kezét adta, kérel13