Bana József - Katona Csaba (szerk.): Szigorúan ellenőrzött vonatok. Mediawave Konferenciák II. (Győr, 2009)
Lovas Gyula: 125 éves a Bécs-Győr vasútvonal
Lovas Gyula: 125 éves a Bécs-Győr vasútvonal üzemeltette. A Wien-Bruck vonal 1850 júliusában a „délkeleti államvasutak" szervezetbe került, ennek székhelye Pesten volt. Ugyanekkor államvasúti építési program készült, a vasúti hálózat továbbfejlesztésére. Ez a program, az államvasút építési terve csak az északi és déli irányú vasútvonalakkal foglalkozott, Bécstől keletre és nyugatra irányuló forgalom lebonyolítására elegendőnek vélték a terv készítői a Dunát, s csak vontatottan folytatták a bal parti vasút befejezését is. A Wien-Gloggnitzer Eisenbahn Gesellschaft vonalainak sorsa sajátos kettősséggel, ugyancsak érdekesen alakult: miután Gloggnitzből tovább dél felé már megindult az államvasúti vonal építése a Semmeringen keresztül, az állam a Bécs-Gloggnitz közötti vonal tulajdonjogát is megkívánta szerezni. 1852-ben már tárgyalták is a vásárlás ügyét, s a társaság az 1853. július 6-i közgyűlésen hozzájárult ahhoz, hogy a gloggnitzi fővonalat, valamint az abból kiágazó laxenburgi és katzelsdorfi vonalát is eladják az államnak. Ugyanekkor azonban a társaság jogot kapott a Bécs-Bruck vonal saját kezelésbe történő visszavételére, majd meghosszabbítására is Győrön át Újszőnyig. Egyúttal engedélyezte a kormány, hogy ismét felvegye korábbi Wien-Raaber Eisenbahn cégnevét. Rövid időn belül újra éledt a vasút szervezete, megindult a munka a folytatás megépítésére már Moson, Győr és Komárom megye területén. Az újjáalakult Wien-Raaber Eisenbahn 1853. augusztus 4-én vette át az államvasutaktól. Átvétel előtt a vasúttársaság egykori járműparkját a vonalak hosszának megfelelően megosztották a brucki és a gloggnitzi vonalak között. A társaság egykori 54 mozdonyából 47 jutott a Déli Államvasutak szolgálatába, 7 mozdonyt kapott a Bécs-Győri Vasúttársaság. A járműveket átvevő bizottság az üzem felvételéhez biztosított járműveket rossznak és elégtelennek tartotta. Kevésnek tartotta a tehervonati mozdonyok számát, s kevésnek a személykocsikat is ahhoz, hogy az ünnepi forgalmat is lebonyolíthassák. A vasútvonal továbbépítését Győrig már ismételten sürgették. így 1851. december 22-én Győr város községi tanácsa sürgette azt egy, a Bécs-Győri Vasúttársaság igazgatóságának címzett levélben. Abban felsorolta azokat az előnyöket, amelyek a vasút Győrig történő kiépítéséből várhatók, ismertette Győr jelentőségét az átrakóforgalomban, főképp a gabonaszállításban. Befejezésül minden lehető támogatást megígértek a győriek a vasúttársaságnak a vasútvonal meghosszabbításának esetére. Ugyanekkor a társaságnak vasútvonalai állami kezelésben voltak, neve is jóval korábban gloggnitzira módosult, mégis elérkezett címzettjéhez, a később bizonyítékul szolgált a vasúttársaságnak annak igazolására, hogy a város a vasútnak az építéshez szükséges területek ingyenes átengedését ígérte. Érthető, hogy Győr olyan élénken figyelte a készülő folytatással kapcsolatos eseményeket és híreket. A Győrből Bécs felé irányuló gabonaforgalom számára valóban sok előnyt ígért a vasút, hiszen az utak állapota miatt azokon a szállítás kedvezőtlen időjárás esetén roppant nehéz volt. Jellemzőül a Vaterland 1846. október 3-i számában az abdai utat bemutató cikk szolgáljon: „Az út itt olyan 111
