Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

II. „Én írok levelet magának."

hármas áldás elűzni azon átkot, mely úgy látszik keblemet — az oly hideg, tompa, fásult lévén — nyomja? Én majdnem kétségbe esem magamon! Ön azt állítja: legnagyobb varázserővel bír a nyomtatás, ezután az írás, s ezt követi a mondás. Én nem értek ebben önnel egyet. Hogy a nyomtatást az írás elejébe tehetni, az való, mert a rossz tinta, rossz írás, gyakran gátolhatja azon sikert, melyet a nyomtatás el nem hibáz. De hogy a nyomtatást a mondás elejébe teszi ön — azt csodálom. Igaz, mi nyomtatva van, azáltal, hogy többször olvashatjuk, s így felette gondolkozhatunk, több, mélyebb benyomást tesz, mint a futva kimondott szó! Azonban a szó, érzéssel mondatik,_appuyeroztatik,94 s mi fő, pillantással kísértetik, s egy így kimondott szó, állításom, mindig mélyebb hatású a nyomtatottnál. Minden könyv olvasásánál kívánnám, bárcsak annak írójától hallanám azt olvasni! Az olvasó soha, vagy igen-igen ritkán képes felfogni a nyomtatottat minden nüanszaiban úgy, mint azt az író érté, s mondani akará.

Csak egy példát hozok fel. Ha ön nékem írná, vagy teszem: írása, tintája rossz (mi nem áll), tehát nyomtatva küldené: „Én önt szeretem, oly forrón, kiapadhatatlanul, melyen s híven, miképp más senki!", vagy teszem, ha ön Vörösmarty (mivel ez ön ideálja95) tollával írná, s aztán kinyomtatná azt, s oly ékesek, oly fellengzők, oly forró indulatot festők volnának önnek nyomtatott szavai, miképp azt csak képzelni is alig lehet — azt hiszi ön, hogy ezen nyomtatott szavak több varázserővel bírnának, mélyebb hatásúak volnának, mintsem azon egyszerű öt szava: „Adélé! Én önt szívből szeretem!" Melyeket azon vasárnapon Várynénál, a zongoránál mellettem ülvén mondott? Ön kezemet csókolá s mondá: „Adélé! Én önt szívből szeretem!" Ön szemei villogtak, s égőn függének rajtam, ön keze reszketett, szíve hallhatóan dobogott, ön ezen öt szót csak mondá, de oly olvadozó hangon, miképp ezt nyomtatásban nem lehet! Én soha sem fogom feledni e pillanatot. S ha bár akkor mosolyogva mondanám: „Persze!", s ha tán azon pillanatban nem is egészen hittem — most mégis s bizonnyal hiszem! Hogyan bírna a nyomtatás oly varázserővel? Egy kétkedő, fontolgató, nem könnyen hívő lényt, csak ily mondás győzhet meg. ítélete alá bocsátom.

Úgy látszik, hogy ön sem feledé — pedig csak mondám —, hogy én a rejtvényeket kedvelem, s bánom, hogy a hírlapokból kimaradozni kezdenek. Ön szép figyelmével meglepni kívánt, s rejtvényt íra, de megvallom, együgyűségem, ügyetlenségem, még eddig ki nem találhattam! „Önnek szép modora már igen

94 Támasztatik alá (francia).

95 Szekrényessy József köztudottan nagyra becsülte az irodalom jeleseit, ezért háromemeletes belvárosi házában rendszeres irodalmi esték keretében a híressé vált ún. Szekrényessyszalonban látta őket vendégül, amelyre leánya így emlékezett: „Szüleim fényes anyagi viszonyok között élve, nyílt házat vittek Pesten [...] a múlt század '40-es, '50-es és '60-as éveinek irodalmi, társadalmi és politikai nagyságai majd mind megfordultak házukban." Vörösmarty Mihály különös becsben állt a Szekrényessy-szalon vendégei között. Vele Szekrényessy atyafiságos barátságot ápolt, nem egy idényben töltötték együtt nyári szabadidejüket is. Szekrényessy anyagilag is támogatta a költőfejedelmet, aki a magyar irodalomban elsőként próbált saját művészete nyomán megélni. Idős napjaiban — betegsége kezelése céljából — Szekrényessy ingyen bocsátotta Vörösmarty rendelkezésére az általa akkor bérelt Császárfürdőt. (Sz. A.)

56