Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

III. „Egy polgár vallomásai"

Előbbeni válaszomban említést tevén Ön előtt elutazási határozatlanságomról, mire ön nékem az utazási határozottságot ajánlja. Igen szépek fogalmai önnek az utazásról és azokat én általánosan helyeslem is. De nékem ön saját állásomat, dolgaim viszonyait is méltó figyelem és tekintetben kell vennem. Jelenleg mindenben és mindenre a konkurencia oly nagy, mint soha. Más testvérem állása, ő kiegészítő tagja egy testületnek, melynek kormányozása őnélküle is pótolhatik.217 Én az én körömben magam állok, sőt még nékem kell más ötnek fennartásáról gondoskodnom, és mint mondám a nagy konkurencia miatt, nem kis feladat a gondoskodás. Azonban azt hiszem, ön, mélyen tisztelt Etelka, nékem őszinte barátném, mivel annak lenni nyilatkoza, és mint ilyen nem fogna egyebet, mint ami reám nézve jó és célszerű, tanácsolhatni. Ugyanazért ön reábírásából én „Ön kedvéért utazni fogok", de meddig és hova, az még mind bizonytalan, mivel utazásban nem szeretem kötni magamat valamely feltételhez. Vezércsillagomul ön becses személyét tűzendem ki magamnak, és mielőtt egy vagy másra magamat elhatároznám, kalapomba teszek egy „igen" és egy „nem" cédulkát, Ön lesz a nem és azt követendem, melyiket a kihúzott cédula, ha követni int. Kíváncsi vagyok, hányszor fog a sors velem ellentétben lenni? Vagy inkább felhagyok e sorsjátékkal, melyet én úgyis elvből nem pártolok és hallgatni fogok útitársaim megfontolt tanácsira, eszerint, mélyen tisztelt Etelka, még messzebb Öntől!

Örvendek rajta, hogy Csányi barátom uram önt szerenáddal megtisztelő. Ön az általam hozottat érdekesebbnek jelenti, mégis kétlem egy kissé, szokott-e ön önmagával némelykor komolyan számolni? Ily számolást tanácslom. Meglehet, hogy ez utóbbi szerenádjakor az idő nem vala oly kedvező, de a sok jelenvoltak és azok között öt superbe sárgájú, egy más négy almásszürkéjű [...], mint fentebb megírám, mikké nem lehető urak. Mondám és írám, illúziókban nem szeretek élni, hogy miért nem, azt is kifejtém. Én azt hiszem, ön engem érteni fog. Egyébiránt még a legszebb muzsika is nem egyformán hat mindenkor az emberre, az én ottlétemkor ön éppen egy soirée-ból ment haza, hol Ön sokakra és tán reám leginkább hatott.

Boldog emlékű szeretett mamája nem volt oly rosszul. Ön a tánc után vígabb volt, és tudja az ég, mi más az inkább tetszés okainak. Én a mondottakat veszem és vehetem, különben illúzióba esnék, mitől olyannyira félek.

Körmöczy Imre professzor úrral megismerkedésén örvendek, elképzelem, hogy mily jól mulatta magát a tisztelt úr. Ő bizonyára nem is gyaníthatá tőszomszédságában egy ily mulattatóra találkozhatnia, csak azt sajnálom, hogy egy oly tudós férfiúnak társaságát oly kevés ideig élvezheté, persze Pintér kapitány úr ily férfiúk ismeretségét és ismertetését nem keresi fel.

217 Szekrényessy Endre (1805-1874), Pest városi tanácsnoki (képviselői) szerepére utal. Egyébiránt Endrének éppen a város részéről delegált tanulmányútja volt ez a nyugat-európai utazás. (Sz. A.)

94