Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

III. „Egy polgár vallomásai"

Esedezem, mélyen tisztelt Etelka, ön előbbeni válaszomból némely szavakat per excerpta (kivonatképp) mint a magyar diéta a végzendő tárgyakat, más hozzátartozók mellőztével szokott kiemelni. Én úgy vélem, a bánásmód körüli eszméim mellett „a csendes hangulaton" kívül sok mást is említék, és ön engem „hirtelennek" tart, mi legkevésbé vagyok. Hogy ottlétemben az illendőség elmellőztén némelyek ellen kikeltem, az való, de ez is csak akkor történt, midőn ön becses jelenlétekor haragudtam meg a megtörtént illendőség elmellőztén, egyébkor nem volt okom mások illetlenségükön fennakadni.

A vád elleni excuse-ékre tett visszatorlásait, múltkori válaszom nélkül, melyet csakugyan nem bírok párban, alaposan megcáfolnom nem lehet. Hanem röviden az első, tudniillik a honnkísérésre nézve, nem ön említette-e Pintér kapitány urat bizonyos finom hangulattal a tárgy beavatottjának, mely célzást én akkor meg is értettem. Eszerint igen jól írám, hogy nem ön volt a tárgy beavatottja, a jó tapintatúak nem szokták direkte a kellemetlenséget önmaguktól előhozni, hanem mással játszatják a szerepet, mint ez esetben Resivel.

Ami a második vád visszatorlásit illeti: ebben ön Resije egy kissé tán túl is ment az igazság mondásában. Nem tagadom én ön előtt, hogy véle ön felől szólottám, hogy kérdeztem légyen, hogy ön honnlétében (Sopronban), mivel foglalkozik, hogy boldog emlékű szeretett mamája miként találja magát Sopronban, hogy ön a balatonfüredi mulatságomat legfőképp fűszerezé, hogy én felette sajnálom önnek Pestrőli elhúzódását, hogy Ön az esti mulatságokat mennyire ékesíti és több ilyesmit. Resi pedig mindezekre, várakozásomon felül, a legnagyobb szerénységgel felelt nékem. Ha tán önnek később többet mondott, az nem az én hibám, vagy ha tán külsőmről többet olvasott le, azt ismét ön okozá. Hogy én ön Résijét legkevésbé akarám titkárrá tenni,212 világosan kisül abból, miképp én őiránta a legcsekélyebb figyelemmel sem voltam, holott az ilyeseknél a figyelem reménye szokott hathatósan munkálni. Reményiem, e tárgyban se én, és kérem, jön se fog írni, miután önnek e tárgyban egyik kifejezése, igen, de igen nagyon sért és fájt. Ön balmagyarázgatásával oda nyilatkozik, hova én még csak gondolni se volnék képes, tudniillik a közönyösségre.

Kérem, a parallelizálgatásról ön legkissebb kifogást tehet, miután ez ön legfőbb mulatsága, mit meg is mutatok ekképp. Ki azt tudja, hogy bizonyos Csányi Elek úrnak — nemrég Balatonfüreden volt, úgy hiszem, ön ismeri őt — öt superbe sárgája van, 4000 pengőforintért akará megvenni gróf Ráday Gedeon, továbbá hogy ugyanaz egy deli fiatal, jószívű és gazdag! Szolgabíró úr, kiből alispán, királyi tanácsos, excellenciás báró, gróf, báró regni, nádor és mint a Szent Korona tagja, ha a nemzetre a szabad választás még visszatérne,213 még király lehet. Egy másik deli ifjú, szintén szolgabíró, Kacskovich, négy szürkével, nemdenem almásszürkékkel, ott volt és még elutazása is feltűnt. Kérdem nem párhuzalmaskodik-e, aki ezeket összehasonlítgatja. Én mind a kettőt igen jól

212 Ti. a titok tudójává.

213 A szabad királyválasztás jogáról a magyar országgyűlés 1681-ben, Sopronban mondott le.

92