Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

Bevezető (Katona Csaba)

kezdett bele Etelka ismét a naplóírásba 1841. augusztus 3-át követően. Ennek oka a vele Füreden nyaraló édesanyja mind súlyosabbá váló kínzó betegsége, majd halála és az azt követő gyász volt. Ezzel magyarázható, hogy ebből az időszakból nem áll rendelkezésre az egyébként szorgos és pontos naplóírótól ilyen jellegű írás, éppúgy, ahogy esküvője napjától négy hónapig (éppen 1842. szeptember 11-ig) ugyancsak sem ragadott tollat e céllal. Ennek okai után kutatva részben a testi szerelemmel átszőtt házaséletre gyanakodhatunk; az izgalommal elegy félelemmel várt nászéjszaka élményére,2 részben az ekkor nyert benyomások leírását gátló, belénevelt (ál)szemérem, részben az ifjú házaspár nászútja okán.

E legutóbb megjelent kötet bevezetőjében kényszerűen kiemeltem, hogy, „ebben a formában az olvasó sajnos kénytelen búcsút venni hősnőjétől."3 A hangsúly azonban — szándékom szerint — az „ebben a formában" kitételen volt, a naplók megszakadása ugyanis nem jelenti azt, hogy más források ne állnának rendelkezésre. A bevezetőben arról is esett szó, hogy a „közbeeső hónapok pontos történéseit nem ismerjük, de kétségkívül döntő fontosságú időszak volt ez Etelka életében, hiszen Szekrényessyvel való viszonya nem csupán rendeződött ez alatt az idő alatt, de törvényes mederbe is terelődött: megtörtént az eljegyzés és arról is megszületett a döntés, hogy Etelka (unokatestvére, Baumgarten Mari bárónő) társaságában már a házasságot megelőzően átköltözik Sopronból vőlegénye lakóhelyére, az ország szellemi és kulturális életének központjába, Pestre."4

E mostani kiadványban más források, döntően Etelka és József egymáshoz írt levelei révén ennek, a mindkettőjük életében egyaránt döntő fordulatokkal teljes, mintegy fél esztendőnek az eseményeit kísérlem meg felidézni. Hármas cél sarkallt erre.

1. Úgy illett, hogy a sorsdöntőnek bizonyuló események okán feltárjuk, milyen út vezetett a jegyességhez, majd a házassághoz, ily módon lehetőség szerin teljessé téve a lányról és életéről a naplója segítségével megfestett „freskót".

2 IV. köt. 1842. május 10.

3 IV. köt. 14. (Bevezető)

4 IV. köt. 6. (Bevezető)

6